1980 őszén az ő lakásán született meg a döntés a nyomtatott szamizdat előállítására. A megjelenő Beszélő szerkesztőségének nem volt tagja, de saját lapot indított: Máshonnan beszélő.
Komoly szerepet játszott a rendszerváltás idején a Nyilvánosság Klubban, de nemcsak a sajtó szabadságáért lépett fel, hanem a történelmi kutatás szabadságáért is.
Tevékenyen részt vett az 1956-os Intézet alapításában, elsősorban stratégiai kérdésekben vállalt jelentős szerepet.
A kommunista állambiztonsági szolgálatok tevékenységéről több tudományos kötetet írt.
A szociálliberális kormány 2007-ben egy bizottság vezetésére kérte fel melynek tagjai a téma legnevesebb – különféle áramlatokhoz tartozó – történészei voltak Varga László, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, Ungváry Krisztián, az 56-os Intézet munkatársa, Sipos Levente, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, Palasik Mária, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, Reisz T. Csaba, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese, (lemondása után Baráth Magdolna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársa) . A bizottság azzal foglalkozott, hogy mi lett, mi legyen az 1990 előtti titkosszolgálati iratok sorsa. A Kenedi bizottság jelentése 2008-ra elkészült, s fel is került a Magyar Elektronikus Könyvtárba. A bizottság 2010-ig működött.