Kelemen Elemér a pártállamból lassan oldódó vidéki magyar tanügyigazgatás reformelkötelezett képviselője, majd miniszterhelyettessége alatt és révén az ágazati szintü rendszerváltás fontos képviselője volt. Ezt követően két nagymúltú intézmény tudományos és részben közéleti arculatát mélyítette el az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum illetve a Tanítóképző Főiskola vezetőjeként. Tudománypolitikai értelemben legfontosabb megbízatása az volt, hogy több cikluson át az MTA Neveléstörténeti Albizottságát vezette,a neveléstörténet elsősorban oktatáspolitikatörténeti irányú megújítását véve célba. Szakirodalmi munkássága nem volt független ezektől a pozícióktól, négy jelentős témakörben alkotott: az egyik Somogy dualizmuskori tanügyigazgatása, melyet nem titkoltan a erők egyensúlyán épülő liberális oktatáspolitizálás esettanulmányának használt, a magyar oktatási törvényhozás története, mely a 19-20. század oktatástörténetének nagy narratíváját tette számára lehetővé, a tanítói réteg önszerveződésének története, illetve az 1980 és 2022 közötti oktatáspolitika, melyre liberális szemléletű elemző tanulmányokkal, cikkekkel reagált.
Nyilván nem véletlen, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Magyarországán nyugdíjasként a WJLF pedagógia tanszékén talált politikai és tudományos szövetségesekre. Az MTA neveléstörténeti albizottsága és a WJLF rendezte Elemér nyolcvanadik születésnapját köszöntő konferenciát is, melynek honlapjára https://archive.org/details/Kelemen80 számos Kelemen Elemér mű is felkerül a következő hetekben.
Nagy Péter Tibor
WJLF Tudományos Tanácsának elnöke