Rodney William Stark (1934-2022) a modern vallásszociológia egyik legnevesebb képviselője volt. A rational choice theory-t alkalmazta a vallásszociológiában. Glock mellett kezdte a Berkeley-n –ez az a Glock, akiről minden hallgatónk tanul, mint a vallási élet dimenzióinak leírójáról – nyilván nem véletlen témaválasztással: a vallási partikularizáció (nagyjából: fundamentalizmus) és a keresztény antiszemitizmus kérdésköreivel foglalkozott. Azután – 1970 után – elkezdett azzal foglalkozni, hogy a vallási döntések – mármint a vallásosság választása és a vallási csoportok közötti választás – az embereknél jórészt racionális döntésként értelmezhető, éppúgy összefügg az egyének pszichológiai „érdekeltségivel”, mint magának a vallásosságnak és az egyes felekezeteknek a társadalmi szerveződéseivel, politikai beágyazottságával. Úgy gondolta, hogy a vallási döntéseket ugyanúgy kell értelmeznünk, mint kulturális, gazdasági, politikai döntéseinket. Nézeteit a zsidóság és kereszténység ókori történetére is sikerrel alkalmazta.
„Nekem gondjaim vannak a hittel” – mondta 2004-ben. „Erre nem vagyok büszke. Nem hiszem, hogy ettől lennék értelmiségi. Hinnék, ha tudnék, és lehet, hogy még életem vége előtt képes leszek rá.” A Washingtoni Egyetemről a Baptista egyház tulajdonában álló Baylor Egyetemre ment át, ahol a Vallástudományi Intézet társigazgatója lett. 2007-ben azt mondta, hogy bár baptistává nem válhat, valamiféle személyes hitről beszélhet. ” Keresztény voltam” – mondta. „Azt hiszem, a „független keresztény” a legjobb leírás a jelenlegi helyzetemre”.
Kétszer találkoztam vele még a kilencvenes években. Ha vallásszociológus lettem, jelentős részben neki – igazságkeresésének, a lelkiismereti és vallásszabadság iránti mély elkötelezettségének, irracionalizmust elutasító habitusának köszönhető: mintát adott vele.
Nagy Péter Tibor