1938. november 9-éről 10-ére virradó éjszaka a nácik által uralt Németországban és Ausztriában minden korábbinál borzalmasabb zsidóellenes atrocitások, pogromok törtek ki. Zsidók százait gyilkolták meg és kergették az önkéntes halálba; ezer számra rongálták meg, gyújtották fel zsinagógáikat, imaházaikat; meggyalázták temetőiket, feldúlták otthonaikat, szétzúzták és kirabolták üzleteiket; mintegy harmincezerre tehető azok száma, akiket koncentrációs táborokba hurcoltak.
A két nappal korábban, Herschel Grynszpan által elkövetett párizsi merényletre hivatkozással kirobbantott garázdálkodás percek alatt tömegméretűvé eszkalálódó erőszakhullámmá (ún. „spontán kitörő népharag”-gá) fajult az állampolitikai rangra emelt totális zsidóüldözés hangulati közegében, és új fejezetet is nyitott a náci zsidóellenesség történetében: feltárultak a „végső megoldás”-hoz és a gázkamrákhoz vezető út iszonyú perspektívái.
A birodalom relatíve legépebb intézményhálózatával rendelkező keresztény egyházak hallgattak. Tagjaik és vezetőik többsége még csak nem is kifogásolta, sőt, jelentős részük kifejezetten helyeselte a történteket. Protestáns lelkészek a 455 évvel korábbi november 10-én született „német próféta”, Martin Luther zsidóellenes szavainak igazságáról beszéltek; egyházvezetői nyilatkozatok dicsérték Hitler újabb, hazafias föllépését, és éltették a német népet sújtó zsidó gonoszsággal szembeni – jogos önvédelmi reakcióként beállított – állami agressziót.
Elvétve akadtak csak olyanok, akik – mint Julius von Jan vagy Helmut Gollwitzer – prédikációikban a nyilvánosság előtt is evangéliumellenes merényletként bélyegezték meg a gaztettet, és akik kinyújtották segítő kezeiket Izrael üldözött lányai és fiai felé.
A kristályéjszaka rettenetes évfordulója arra is emlékeztet minket, hogy a náciszövetséges Horthy-Magyarországon 1944. november 9-én gyilkolták meg Radnóti Miklóst.
Legyen áldott a mártírok emlékezete!
Budapest, 2021. november 9-10.
Majsai Tamás
Soá és Keresztény Kutatóintézet