Hetvenhat évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitz, a Sínai Hegyi Kijelentő gyermekeinek és igéinek megsemmisítésére törekvő sátáni gonoszság jelképévé vált halálgyár és a hozzá tartozó lágerbirodalom. A még életben lévő foglyok számára a Vörös Hadsereg katonái hozták el a szabadság áldását.
A Soá emlékezete megkülönböztetett helyet foglal el az emberiség liturgikus naptárában.
A választott nép elleni ördögi kísérlet a Teremtő és a világ jövőjének alapvető kérdéseivel, a bennünk rejtőző istenarchoz, az emberlét fundamentumaihoz való hűségünkkel szembesít bennünket újból és újból, tértől és időtől függetlenül.
Különösen mély szégyenkezéssel és felelősséggel emlékeznek e napon a világ keresztényei, tudván azt, hogy a náci-nacionalista téboly és annak gyilkos tombolása legelsőképpen az ő szentírási és dogmatikai hagyományaik, a zsidóságot démonizáló naponkénti hithirdetésük átkos gyümölcse volt.
Nehéz és gyötrelmes az emlékezés azonban magyar állampolgárokként is. A magát kereszténynek mondó Horthy-rendszer, amely állampolitikai rangra emelte a zsidógyűlöletet és a rasszista-etnicista kirekesztő ideológiát, 1944 tavaszán, közigazgatási és rendvédelmi szervei igen aktív közreműködésével, egyedülálló gyorsasággal, szűk két hónap leforgása alatt, mintegy félmillió zsidó testvérünket deportálta az auschwitzi megsemmisítés poklába.
A megemlékezés alkalmával imádkozunk a Soá iszonyatát ma is csontjaikba rekesztve hordozó Testvéreink lelkének gyógyulásáért. Könyörgünk a keresztények megtéréséért, a világnak az antiszemitizmus bűnétől és a testvérgyilkos indulatoktól való megtisztulásáért, és nem utolsó sorban azért, hogy távoztassék el nemzetünktől a Soá jelentőségét és valóságát illetően hét évtized elmúltával is uralkodó, és napjainkban mind félelmetesebb kontúrokat öltő lelki vakság.
A WJLF Soá és Kereszténység Kutatóintézet nevében:
Majsai Tamás