Az i. e. II. sz.-ban a szír-görög szeleukida birodalom fennhatósága alatt élő Izraelben pattanásig feszült légkört teremtett a megszállók erőszakos hellenizációja. I. e. 167- ben IV. Antiochus Epiphanes (175–164) vallássértő intézkedései (a szombat megtartásának és a fiúgyermekek körülmetélésének tilalma; tisztátalan ételek fogyasztásának és a pogány rítusokon való részvétel kényszere; a jeruzsálemi templomban elhelyezett Zeusz oltár szakrilégiuma) nyomán elsöprő erejű felkelés robbant ki. A Mattatias pap és fiai által vezetett ún. makkabeus szabadságharc első és legfontosabb győzelmét a templom visszafoglalása és újraszentelése jelentette (i. e. 164 kiszlev hó 25-én).
A templom újraszentelésének eseményét őrző emlékezet szerint akkor, midőn a szentélybeli menórát (a hétágú gyertyatartót) meg akarták gyújtani, csak annyi érintetlenül hagyott, rituálisan tiszta olajat találtak, amely legfeljebb egy napig lett volna elegendő. Ám „nészgádol hájá sám”! – „nagy csoda történt ott”, mert a menóra nyolc napon keresztül világolt. E hagyomány révén vált az ünnep szimbólumává az idők folyamán a nyolc főágból álló hanuka-lámpa, amelyet egy, annak meggyújtására használatos (többnyire középütt álló) kilencedik kar (a sámmás, a szolgáló) egészít ki.
A hanuka vagy más néven, a fény ünnepe központi eseményét a sötétedést követő otthoni és közösségi lámpagyújtás jelenti. Nem csak az első estén, hanem a hátralévő további hét alkalommal is, éspedig úgy, hogy mindig az ünnepnap számának megfelelő lámpakar kerül először sorra, majd visszafelé haladva a többi is (a sámással lángra lobbantva azokat).
A templom és az Örökkévaló igéi, a Tóra iránti ragaszkodó hűségből támadt szabadságharc és mártírjai meghatározó szerepet játszottak abban, hogy Izrael meg tudta őrizni az egyistenhit melletti alaphitvallását: „Halljad Izrael, az Úr a mi Istenünk, az Úr egy!” Ebből az ellenállásból él mindmáig úgy a zsidó nép, mint a kereszténység.
A Zsidókhoz írt bibliai levél 11:32-40 értelmében a Makkabeus-kor szenvedő mártírjai (Izrael más tanúival együtt) a kereszténység példaképei is, akik fénylő csillagokként mutatják Izrael szenvedő bizonyságtevői és az egyház és Szenvedő Szolgája közti együvétartozást, a két család, a zsinagóga és az egyház közötti megbonthatatlan testvériséget.
Hanuka alkalmával ez évben is fellobbantak a sötétséget legyőző világosság reményének, a közösség és a testvériség fényei.
A WJLF Ökumené és Interkulturalitás Intézet nevében szeretettel kívánunk szép hanukát mindenkinek!
Ünnepi ajándékként pedig hadd hívjam fel kedves Olvasóim figyelmét a Soá idején a Budapest Király utcai fagylaltozójában és más búvóhelyeken embereket mentő Francesco Tirelli egyelőre kevéssé ismert történetére, illetve Tamar Meir mindezt mesei formában megörökítő, minap megjelent, gyermekeknek és más korosztálynak is szóló szóló Francesco Tirelli fagylaltozója című könyvére.
A műnek különös aktualitást kölcsönöz, hogy a mintegy húsz ember elrejtő fagylaltüzletben élők a szigorú körülmények ellenére is megtartották a zsidó szokásokat, köztük a hanuka ünnepét is (csokoládéból készítve el a hanukiát, az ünnepi mécsest), amely 1944-ben éppúgy december 10-én kezdődött, mint a mostani évben.
Francesco Tirelli történetéhez és a kiadványról lásd többek között:
- A Világ Igazai között van az olasz fagylaltos, aki zsidókat mentett Budapesten a vészkorszak idején
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-vilag-igazai-kozott-van-az-olasz-fagylaltos-aki-zsidokat-mentett-budapesten-veszkorszak-idejen/ - Tamar Meir vallomása arról, miért és miként született meg alkotása:
https://youtu.be/KNJZKyzOPWg
https://infopoly.info/tirelli/
Majsai Tamás
WJLF Ökumené és Interkulturalitás Intézet