A felszabadulás napját Európában 1945 májusában ünnepeljük, de nem szabad elfelejtenünk, hogy emberek százmilliói számára a háború egészen nyár végéig tartott. Japán 1945 májusában még saját területének többszörösét tartotta megszállva s elképzelhetetlen mértékű elnyomásban tartotta Kelet-Ázsia és Észak-Óceánia népeit. Japán a háború során az indonéz lakosság majd hat százalékának, a kínai lakosság majd négy százalékának, az indokínai lakosság négy százalékának, a burmai lakosság majdnem két százalékának (összesen mintegy huszonötmillió ellenségnek nyilvánított civil és katona) haláláért volt felelős, s Japán maga is elveszítette lakosságának majd hat százalékát. Japán – hónapokkal az európai nácizmus veresége után – még több milliós – erősen fanatizált, s döntő kontinentális vereséget még nem szenvedett hadsereggel szállt szembe elsősorban az amerikai hadsereg, nyár végére pedig az egész antifasiszta koalíció katonáival – visszautasítva a kapitulációra vonatkozó ajánlatot.
Hetvenöt évvel ezelőtt, a Los Alamos-i kisérleti robbantással 1945 júliusában ért véget a világtörténelem addig leghatalmasabb tudományos vállalkozása, augusztusban bevetették a két atombombát, Japánt kapitulációra kényszerítve, milliós veszteségektől mentve meg a következő hónapok potenciális hadműveleti területein élő kontinentális és japán civil lakosságot, s az európai háborúval összemérhető veszteségeket megelőzve a szövetséges hadseregek s a japán hadsereg katonái között.
Ezzel együtt azonban történészek és politikusok azóta is vitatják az atombombák kifejlesztésének és bevetésének helyességét, s abban sincs egyetértés, hogy az atomfegyverek jobbá, vagy rosszabbá tették, teszik az 1945 utáni világot.
A japán megszállás alól felszabadult területek nagyobb részén élhetőbb világ jött létre, bár e térséghez kötődik az 1945 utáni történelem legsúlyosabb népirtása is, s milliárdnyi ember él ma is diktatúrában. Japán a demokratikus világ része lett, de ott is – ahogyan a 2010 utáni Magyarországon – ma is vannak olyan emlékezetpolitikai szereplők, akik az ország második világháborús szerepére pozitívan kívánnának emlékezni.
A Wesley János Lelkészképző Főiskola osztozik a nácizmus ázsiai szövetségesei által okozott gyászban, elismeréssel adózik mindazok előtt, akik aktívan szálltak szembe a totalitarizmussal, s külön tiszteleg azon katonák emléke előtt, akik szülőhazájuktól kontinensnyi távolságra az oszthatatlan emberi szabadság ügyéért áldozták életüket.
A második világháború végének kérdései iránt érdeklődőket, az emlékezés iránt elkötelezetteket, szakértőket és laikusokat szívesen látunk egy csendes beszélgetésre a kapituláció napján 2020.09.02-án 18 h-kor.
http://oktatas.uni.hu/20200815_belepesi_kod.htm