Mély aggodalomtól hajtva, felelősségünk teljes tudatában gyűltünk össze 2019. október 14-e és 17-e között Budapesten. Különböző felekezetekhez és kultúrákhoz kötődünk, nők és férfiak sokszínű csoportja vagyunk. Hasonló nyugtalanságot és belső tüzet érzünk, mint azok a bátor elődeink, akik az 1934-es Barmeni Nyilatkozatot megfogalmazták.
Nemcsak a zsidó-keresztény örökségből és a vallásszabadságot hirdető felvilágosult humanizmus eszméiből táplálkozunk, erős szál közöttünk az antifasiszta elkötelezettség és hagyomány is. Összeköt minket a szándék, hogy ellenálljunk a rasszizmus, az antiszemitizmus, a kirekesztés és megbélyegzés minden formájának.
Ellenállásra szólítunk fel minden jóakaratú embert a hatalmi arroganciával szemben, amely a keresztény szabadság fogalmát kiforgató, a demokráciát és jogállamot módszeresen felszámoló, kirekesztő, gyűlöletkeltő politika hazug jelszavává teszi. A nemzeti identitás nyelvét, a valóságos etikai következmények figyelembevétele nélkül, manipulatív módon keveri a keresztény identitás nyelvével. Nem engedhetjük, hogy elvegyék tőlünk, és politikai célra használják fel az Isten kegyelméből elnyert szabadságot, melynek jele a keresztség is.
Célunk: visszaállítani az eredendően bibliai és teológiai fogalom méltóságát. A keresztény szabadság: a másik ember és saját magunk megkárosításától, lebecsmérlésétől, kizsákmányolásától, semmibevételétől való szabadság és a másik ember és saját magunk méltóságának, jogainak, becsületének védelmére való szabadság.
Ki lehet elégedett a mai Magyarországon és ki nem?
„Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot,
mert közel van szabadításom.”
(Ézsaiás 56,1)
A valódi keresztény szabadságot mindig fenyegeti az olyan politika, amely szétválaszt és izolál.
Világszerte terjed az autoriter hatalomgyakorlás, és megrendítő, hogy ennek nyilvánvaló európai példája Magyarország. Ez világosan nyomon követhető a választási törvények manipulálásában, a törvényhozói és a végrehajtó hatalom kézi irányításában, az államilag inspirált korrupció legalizálásában és törvényi védelmében. Jól látható az a hatalmi taktika, amely a politikai véleménykülönbségeket tudatosan likvidálja – hatósági zaklatással, a független sajtó felszámolásával, hamis hírek terjesztésével, lejáratással és karaktergyilkossággal.
A keresztény szabadság nevében szólalunk meg, és szólítunk fel cselekvésre.
Napjaink gyakorlata a vallásszabadság súlyos csorbítása. A törvényalkotás jogokat vesz el, és manipulatív módon gátolja azok visszaszerzését számos keresztény, zsidó vagy egyéb felekezet, köztük a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség számára. Olyan kontrollokat is figyelmen kívül hagy a hatalom, mint Magyarország Alkotmánybírósága, a Velencei Bizottság és a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Nagy támogatást ad az általa választott, kiemelt egyházaknak, és ezzel hosszú távon igájába hajtja őket. Mindeközben az üldözött keleti és ázsiai kereszténység védelmezőjeként tetszeleg.
A keresztény szabadság szellemében tiltakozunk az ellen, hogy vallási hovatartozásunk a manipuláció eszköze lehessen, és cselekszünk, hogy világnézeti sokszínűségünk semmilyen módon ne korlátozódjon.
Tanúi vagyunk annak, hogy ebben a helyzetben a szegények és a különböző okokból marginalizáltak szenvednek leginkább. Roma emberek sokasága, hajléktalanok, szenvedélybetegek, erőszak – kiváltképpen a családon belüli erőszak – elszenvedői és menekülők, akiket embertelen cselekmények sorozatával fordítanak vissza határainkról, és akiket tranzitzóna-börtönökben éheztetnek. Pedig ők nővéreink és fivéreink. Mi, akik a mai Magyarországon élünk, látjuk és elítéljük a szegénység kriminalizálását. Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy a menekültek megsegítését éppúgy törvénysértésnek tekinti a mai hatalom, mint hetvenöt évvel ezelőtti elődei, akik azokat is üldözték, akik az üldözötteket segítették.
A keresztény szabadság szellemében hangja akarunk lenni a hangtalan szenvedők sokaságának. Nem maradhatunk közönyösek mások szegénysége, kiszolgáltatottsága, megalázottsága iránt.
Megoldatlan társadalmunkban a nők egyenlő megítélése, a politikai és a tudományos életbe való arányos bevonása, ahogy a magyar egyházi működésben sem valósul meg az egyenrangú bánásmód. Elfogadhatatlan, hogy (más államok mellett) Magyarország vonakodik a családon belüli erőszaknak gátat szabó Isztambuli Egyezmény ratifikálásától, és egyáltalán a társadalmi nemek kutatása által feltárt széles körű diszkrimináció tudományos, elfogulatlan megvitatásától. Isten – a Biblia tanúsága szerint – a férfit és a nőt együtt bízta meg a Föld őrzésével és művelésével.
A keresztény szabadság szellemében elvetünk minden gyakorlatot és nyelvezetet, amely bárkit a biológiai meghatározottsága miatt alárendel és megszégyenít; csorbíthatatlannak tartjuk a másik ember méltóságát.
Az egész teremtett világot érintő és fenyegető probléma Földünk erő- és nyersanyagforrásainak kiszipolyozása, a mértéktelen fogyasztás népszerűsítése és gyakorlása, az emberi közösségek regionális együttműködésének ellehetetlenítése és felszámolása. Elfogadhatatlan, hogy Magyarország a nyilvános kommunikáció témái közül kirekeszti, elbagatellizálja és politikai csatározások szintjére degradálja a fenntartható klímapolitika minden embert érintő ügyét. Hisszük, hogy a Teremtő Isten szeretettel alkotott minden teremtményt és minden életet világunkban, és az embernek feladatául adta, hogy művelje és őrizze a világot annak teljes harmóniájában.
A keresztény szabadság szellemében ki akarunk szabadulni a a kizsákmányolás, öncélú gyűjtögetés és anyagi felhalmozás csapdájából. Az emberiség hivatása a teremtettség sokszínű világának megőrzésére és a benne rejlő élet tisztelete.
Világszerte teret hódít a félelem, az elidegenítés és a kirekesztés politikája, s ezt ma Magyarországon a bőrünkön érezzük. Meggyőződésünk, hogy nem a gyűlölet, hanem a megismerés és a befogadás gyakorlatai hoznak közelebb bennünket egymáshoz azokkal is, akik az LMBTQIA-közösséghez tartoznak.
A keresztény szabadság szellemében nem ítélkezhetünk a másik ember fölött. Készek vagyunk rá, hogy elfogadjuk, befogadjuk.
A hatalom nem védi a társadalom legsérülékenyebb és legkiszolgáltatottabb tagjait, sőt korlátozza az élet fenntartásához szükséges lehetőségeiket. Testvéri szolidaritással tekintünk a fogyatékkal élőkre, akik napi szinten hátrányt szenvednek.
Közelebb akarunk lépni azokhoz, akiken keresztül meglátjuk önmagunk törékenységét. A keresztény szabadság szellemében egymás társai, barátai, partnerei vagyunk.
Mélységesen elítéljük a gyűlöletkeltés bármely politikai eszközhasználatát. Fájdalommal tölt el bennünket, hogy a világi hatalommal összeforrt keresztény évszázadok elteltével, az antijudaizmus, majd az antiszemitizmus Auschwitzban realizálódó irgalmatlan embertelensége után mindmáig elmaradt Magyarországon a bűn egyértelmű, közös bevallása és megbánása. Valljuk, hogy egy szövetség van. A mi dolgunk a bűnbánat, a vigasztalás, az emlékezés, a jóvátétel szorgalmazása és a köztünk élő zsidók iránti testvéri szeretet kinyilvánítása. Nagyra értékeljük azokat a szellemi ajándékokat, melyeket a velünk egy közösséget alkotó zsidóság adhat.
Elutasítjuk a felelősséghárító felejtést és a bénító passzivitást. Emlékezünk, és közösséget vállalunk.
Kiáltunk országunk roma lakossága nevében, értük és velük együtt. Roma testvéreinkkel élünk, dolgozunk, szeretünk és küzdünk az élet minden területén. Nem fogadható el, hogy társadalmunk, országunk közösségének tagjait származásuk miatt diszkriminálják, hogy millióknak kell behozhatatlan hátrányokkal, egzisztenciális félelemben élni ma Magyarországon.
A keresztény szabadság szellemében nemet mondunk az elkülönítő és megvető magatartásra. Célunk: az egyenlőség alapján közösséget alkotni az élet minden területén.
Ki fér hozzá a mai Magyarországon a társadalom alapvető javaihoz, és ki nem?
„Vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, az Úr
nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!”
(2 Krónikák 19,7)
A szabad társadalomban mindenki számára hozzáférhetőek az alapvető javak. Jézus csodatételei konkrét testi gyógyulást és jólétet hoznak, nem csak egy távoli megváltás jövőbeli ígéretét.
A mai Magyarországon is sokan élnek alapvető javak hiányában: lakhely, emberhez méltó munka, étel, tiszta víz és fűtés nélkül.
Az egyházatyák azt tanították, hogy egy egészséges társadalomban a vagyon úgy árad, mint a folyó. A mai Magyarországon a (köz)vagyon nem a közjót szolgálja, hanem egy szűk réteg használja azt az uralkodás eszközeként és saját gyarapodására.
A 21. században a technológiához való hozzáférés alapvető társadalmi szükség. Magyarországon is aggodalommal figyeljük, hogy a technológia részben összeköt, ám ugyanígy el is választ és izolál. A társadalom mindinkább két csoportra szakad: azokra, akik hozzáférnek a legújabb technikai eszközökhöz, és azokra, akik nem élhetnek velük. Ez az anyagi, technikai igazságtalanság az egész társadalom kárára van.
Az oktatás és a tudomány minden szabad társadalom alapvető javainak egyike. A mai Magyarországon a közoktatás, a felsőoktatás-politika és a tudománypolitika határokat állít a szabad gondolkodás elé, minek következtében az utánunk jövők elveszítik a világ értelmezésének képességét. Fennáll a veszély, hogy elszegényednek az érintett társadalmi rétegek, de végső soron a teljes következő generáció érzelmi, spirituális élete is.
Ma Magyarországon a barát–ellenség politikai retorikája kizárja és megtagadja azt a bizalmat, amelyre a valódi humanitás felépülhet. A kölcsönös tisztelet olyan, mint a levegő, amit mindannyian belélegzünk. Levegőnket mérgezi a manipuláció, megbélyegzés, alárendelés, megfélemlítés.
Az igazság és a kölcsönös tisztelet kultúrája csakis bizalmon alapuló, nyitott közösségekben létezik és virágzik. Hiányuk a tájékozódás képességének elvesztéséhez vezet. Az elszigetelt embernek nehéz akadályokat kell leküzdenie, hogy rátaláljon hivatására, betölthesse azt a szerepet a társadalomban, amelyre képes, és amelyben örömét leli.
Hisszük, hogy megszabadulhatunk a reménytelenségtől, és felszabadulhatunk az élet igenlésére. Megszabadulhatunk az ürességtől, és felszabadulhatunk az értelmes életre. Megszabadulhatunk a felhalmozás kényszerétől, és felszabadulhatunk arra, hogy bízzunk Isten gondoskodásában és együttműködjünk vele ennek kiterjesztésében. Megszabadulhatunk a teremtett világ kizsákmányolásától, és felszabadulhatunk a teremtett világ részeként élt harmonikus életre.
Hisszük, hogy megszabadulhatunk az önzéstől, és felszabadulhatunk a másikhoz szeretettel viszonyuló jézusi példa követésére.
A keresztény szabadság gyakorlati megvalósítása Krisztus követése.
Mert éheztem, és ennem adtatok,
szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
mezítelen voltam, és felruháztatok,
beteg voltam, és meglátogattatok,börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
(Máté evangéliuma 25,35–36)
Akik látjuk a hontalanok, a kirekesztettek, a kiszolgáltatottak védtelenségét, továbbra is buzdítjuk magunkat és téged: lépj át velünk a falon, ami eddig elzárt azoktól, akik fulladozva kiáltoznak!
Ne tartsuk távol magunktól mindazokat, akik a kerítésnél vagy a nem járt utcák végeiben állnak, a technikai „fejlődés” túloldalára szorulnak, a hányódó csónakba kapaszkodnak, a háborúkban pusztulásra ítéltetnek, a természeti katasztrófáktól szenvednek! Gyűjtsünk közös erőt, menjünk oda vízzel és kenyérrel, és keressünk közös kiutat.
Ha látjuk mások sebezhetőségét ott, ahol mi magunk otthon vagyunk, adjunk védelmet, fogadjuk be a védtelent helyi közösségeinkbe, és bízzunk benne, hogy minket is befogadnak! Adjunk munkát neki, hogy mi magunk is együtt dolgozhassunk vele, és tanulhassunk együtt alkotni! Ha megéhezik, adjunk enni neki, fogadjuk őt asztalunkhoz, s fogadjuk el, ha ő is asztalához hív minket. Invitáljuk a közösségeinkbe, és engedjük, hogy magunk is befogadást találjunk az övében.
Legyünk irgalmasok, mert mi is irgalomból élünk.
Zárszó
Nem a biztos tudás birtokában szólunk, hanem olyan emberekként, akiknek napi küzdelmet jelent a saját félelmeikkel, előítéleteikkel, megfélemlítettségükkel való találkozás.
Mi, e nyilatkozat aláírói és kibocsátói, Istentől a mai korban kapott felhatalmazás és feladat alapján hallatjuk hangunkat – elsősorban elkötelezett keresztényekként – nem hívő, hívő, és eltérő fogalmak szerint hívő, szokásokban, nemi és kulturális identitásukban másféle embertársainkhoz: testvéreinkhez. Hisszük, hogy Isten a maga képére, isteni bölcsessége szerint alkotott bennünket sokfélének. Ezt saját arcunkon soha nem láthatjuk a maga teljes valóságában. A Másik arcában akarjuk az egyediséget és isteni értéket felismerni és tisztelni. Azért szólaltunk meg most, mert az emberi történelemből – s annak legsötétebb fejezetéből – ismert veszedelmek alattomos visszatérését érzékeljük. Nem a világ pusztulását várjuk, hanem az igazság, az isteni akarat és a békesség jelenbeli kiteljesedését. Várakozásban élünk, de Pál apostoltól tudjuk, hogy míg mi a Messiás el- vagy visszajövetelét reméljük, az egész teremtett világ valamennyi élő és érző lénye az Isten lányainak és fiainak eljövetelét sóvárogja. Azt akarjuk, hogy döntéseinkben, hitvallásunkban, tetteinkben, a másik mellé való odaállásunkban, az örökségül kapott teremtett világ megóvásában nyilvánvalóvá legyen, hogy Isten gyermekei vagyunk.
A helyszínen aláírták:
Iványi Gábor, Ifj. Iványi Gábor, Iványi Miklós, Kertai-Szabó Ildikó, Lakatos Anka, Ónodi István, Verebics Petra (a MET lelkészei); Bagdi Tímea (MET – Fűtött utca helyettes intézményvezető) és Gyárfás Judit (MET – lelkészi munkatárs).
– Anna Rowlands, a Durhami Egyetem Teológiai és vallástudományi tanszékének római-katolikus professzora; Deák Dániel, római-katolikus, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára; Perintfalvi Rita, római-katolikus, a Grazi Egyetem oktatója, Kelemen Katalin rabbi, Szim Salom, Igor Solunac, Soul of Europe, és még sokan mások.