Az ünnep fokozatosan vált ismertté és elismertté. Az idők folyamán számos országban állami munkaszüneti nappá is nyilvánították (Magyarországon 1945ben).
Május elseje egyszerre ünnepe az egyetemes munkásszolidaritásnak, a munkásosztály gazdasági és szociális vívmányairól szóló megemlékezésnek, valamint a szenvedők és megalázottak jogaiért való szót emelés etikumának.
Az ünnepet a Magnificat szavaival köszöntjük:
„Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!”
(Lukács evangéliuma 1: 46-55.)
Éljen Május elseje!
Dr. Majsai Tamás
WJLF Theológus és Lelkész Szak