Középiskolai tanárok Magyarországon a húszadik század első felében (OTKA)

Azonosító: 77530

Típus: K

Vezető kutató: Nagy Péter Tibor

Magyar cím: Középiskolai tanárok Magyarországon 1900-1950 Angol cím Secondary school teachers. Hungary, 1900-1945

Magyar kulcsszavak: Neveléstörténet, oktatásszociológia, középiskola, tanárság, 1900-1945

Angol kulcsszavak: History of education, sociology of education, secondary school, teachers, 1900-1945 megadott besorolás

Ortelius tudományág: Oktatás

Zsűri: Pszichológia – Pedagógia

Kutatóhely: Wesley János Lelkészképző Főiskola

Résztvevők:

  • Biró Zsuzsanna Hanna
  • Fekete Szabolcs
  • Juhászné Hartmann Magdolna
  • Karády Viktor Gyozo
  • Maár Tiborné
  • Szücs László Gergely
  • Zombai Tamás

Projekt kezdete: 2009-04-01 projekt vége 2011-05-31

Aktuális összeg: (MFt) 5.823 FTE

(kutatóév egyenérték) 3.900

I. A téma nemzetközi és hazai előzményei

II. Alapkutatási jelleg

III. Eredetiség

IV. Várható elméleti és gyakorlati jelentőség

V. Az elvégzendő vizsgálatok újszerűségére

VI. A pályázatban együttműködni kívánó kutatók és segédszemélyzet létszáma

VII. A szükséges infrastruktúra, kutatási háttér

I A téma nemzetközi és hazai előzmények

I.1 Nemzetközi előzmények

A Nemzetközi Neveléstörténeti Társaság 1988-ban Joensuu-ban a tanári szakmáról tartotta éves összejövetelét, máig az ebből született konferencia kötet jelenti a legtöbb országra kiterjedő – bár szükségképpen nem a legmélyebb, legalaposabb, hiszen rövid s nem egyeztetett szempontrendszerű tanulmányokat tartalmazó – összeállítást. Ezen az igen színes nemzetközi palettán túl a szélesebben vett nemzetközi irodalomból az angolszász irodalmat, a Közép-Európára vonatkozók közül a német szakirodalmat vontuk be vizsgálatunk körébe. A francia szakirodalom – minthogy a francia tanárság pályája aggregation jellegű, az állami alkalmaztatás domináns – csak kevéssé releváns számunkra hiszen a magyar tanárság munkaerőpiacának legfontosabb tulajdonsága, hogy felekezetileg nagyrészt osztott. Egyébként a sajátos helyzet az, hogy a francia tanárság és a francia tanárságot képző egyetem társadalomtörténete szempontjából éppen Karády Viktor munkássága a legfontosabb…

Angolszász szakirodalom. A neveléstörténet kortárs „klasszikusai” közül – az amerikai Jurgen Herbst, s a Vroede környezetéből kinőtt két meghatározó belga kutató Depaepe és Simon foglalkozott tanárságtörténettel – ők persze nem angolszászok, de jórészt angolul publikálnak. (A hivatkozott műveket lásd az irodalomjegyzékben) A várható földrajzi korlátokkal az „American Teachers:” c kézikönyv előszavából részletes historiográfiai áttekintés szerezhető. Nemzetközi tanárságtörténeti, mint professzionalizáció történeti kutatásokról jó áttekintést adnak Nagy Mária 90-es évekbeli kutatásai – lásd a kandidátusi disszertáció könyvváltozatát. Itt és most inkább azok a kutatások és összegzések a fontosak, melyek az oktatáspolitika történetről szólnak illetve rétegtörténeti természetűek.

Alapvető munka Lortie 1975-ös munkája, amely 2002-ben újra megjelent. Igazi rétegtörténet: rekrutáció, képzés, karrierminták fejezetekkel, bár többségében amerikai példaanyagon. Nagyobb időt (1750-1900) fog ugyan át, de Magyarországhoz hasonlatosabb világot – Poroszországot – mutatja be Schlueness. A tanárok és az oktatáspolitika korabeli kapcsolatához mindenekelőtt Albisetti könyve (Princeton, 1983) és Lamberti tanulmánya iránymutató. Uő írta a radikális tanárok és az oktatási reform kapcsolatát bemutató gyakran idézett tanulmányt is. Földrajzi értelemben még közelebb áll témánkhoz Cohen dualizmuskori Ausztriáról szóló könyve, amely a Purdue University kiadójánál jelent meg. S természetesen az ismert angol – amerikai – a manapság tán legtöbbet hivatkozott Bowen esetében éppenséggel ausztrál – oktatástörténeti kézikönyvek, tankönyvek fejezetei, illetve a kronológikus fejezetek tanárságtörténeti alfejezetei is ide tartoznak.

A kutatásvezető idevágó hiányosságai ellenére németül jól olvasó munkatárs segítségével feltérképeztük a – témánk szempontjából releváns – német szakirodalmi piacot is, s sokkal több mindent találtunk, mégpedig kifejezetten a német és osztrák tanárságra nézve. A tanári szakma társadalomtörténete – társadalmi rang, professzionalizáció a kezdetektől napjainkig a témája Enzelberger 2001-es disszertációjának – emellett a német tanárok társadalomtörténete – 1800-tól napjainkig címmel 1983-ban jelent meg Göttingában Bölling könyve. A 6. iskolatörténeti kongresszus 1989-ben „Író, magister, tanár: egy szakma funkciójának története” címet viselte. Egy-egy fejezetnyi információt tartalmaz Müller-Rolli és Anselm vaskos evangélikus iskolapolitikatörténeti könyve s ennek katolikus párja, mely kifejezetten a tanárszervezetek társadalomtörténetéről, iskolapolitikájáról és tanárképző tevékenységéről szól. (Cloer) Baumgart könyve a porosz oktatáspolitika 1882 és 1907 közötti történetéről szól – ennek szociáldemokrata ellenzékéről pedig Schwarte és Bandele könyvei. A Weimari Köztársaság már nagyon másféle világ, mint Horthy Magyarország – Gentsch a kor hivatalos szociáldemokrata oktatáspolitikájáról írt a European university studies sorozatban könyvet. Használhatónak ítéljük az előbbi vonatkozásában Paul vaskos könyvét a tanárképzés és a politika kapcsolatáról, Krause Vilmar és Wittner könyveit a fasiszta mozgalomhoz és a szociáldemokrata mozgalomhoz fűződő viszonyról. Magyarországi szakmai szervezetekkel rokonítható a filológiai társaság politikája (Laubach), viszont nem rokonítható a tanári szakszervezetek története ( Stöhr) A náci Németország tanárairól inkább a nácitlanítás felől visszapillantva kapunk képet: Ruge-Schatz a francia zóna, Müller kifejezetten Bajorország vonatkozásában írt erről könyvet.

Nyilvánvalóan szükséges lenne az osztrák mellett a cseh és horvát tanárok történetéről tudni – de ehhez egyelőre nem rendelkezünk megfelelő forrásokkal, ahogy a szintén sok tekintetben magyarral párhuzamos sorsú lengyel tanárokról sem, bár a Majorek által szerkesztett könyvekben – megfelelő nyelvtudással – nyilván számos információ található. Minthogy a kutatásban partnerünk Lucian Nastasa az 1945 előtti román oktatásügy kiváló ismerője, tőle bizton számíthatunk egy áttekintő tanulmányra Közép Európa legkeletibb területe vonatkozásában is. A klasszikus Balkán középiskolai tanárságát, s ennek szakirodalmát figyelmen kívül hagyjuk.

I.2. Módszertan

Prozopográfiai módszertani szempontból iránymutató Fritz Ringer A Sociography of German Academics, 1863-1938 című tanulmánya (Central European History; Sep92, Vol. 25 Issue 3, p251, 30p). , de Jarausch művei is.

I.3. Hazai előzmények

Amit az iskolatípusról tudunk: Az európai és észak-amerikai neveléstörténetírás egyik legfontosabb hagyománya a 19. század végét 20. század elejét jellemző talán legfontosabb iskolatípus a középiskola nemzeti monográfiájának megalkotása. Magyarországon – Fináczy 1896-os rövid összefoglalója után – talán éppen azért nem született 1945 előtt összefoglaló középiskolatörténet, mert az oktatási rendszer egészét leíró valamennyi fontosabb munka figyelmének középpontjában a középiskolázás története állott.

Az általános tendenciákon – középiskolastruktúra ill. egyes tárgyak története – túlmutató részletes középiskolatörténettől ugyanakkor a források rendkívüli bősége is viszariaszthatta a szakembereket. Számos középiskolának önálló monográfiája született, s több tanáregyesület adott ki folyóiratot, a központi igazgatásban és az OKT-ban óriási tömegű irat született. Sőt a folyóiratok – alapvetően középiskolát végzett közönségüknek megfelelően – sokkal gyakrabban szóltak hozzá középiskolai kérdésekhez, mint bármi máshoz a tanügy területéről.

A hatvanas évek óta – amikor összefoglalási kisérletet tett Jóború Magda – elsősorban a nagy tendenciákról születtek művek, a középiskolai törvényekről – Felkai László, Kelemen Elemér munkái – ill. a középiskola elhelyezkedéséről egy-egy oktatáspolitikus világában – Mann Miklós, Felkai László, Köte Sándor művei. Fontos művek születtek a középiskolai tantárgyakról – Balassa Brunó, Ritook Zsigmond, (latin, görög), Bárdos Jenő (élő nyelvek), Szebenyi Péter, Katona András, Szabolcs Ottó, Unger Mátyás (történelem), Szabó Lajos (testnevelés), Xantusz János (rajz), Bán Ervin (magyar), Terényi Zoltán (filozófia) műveire lehet itt hivatkozni. A középiskola mint a keresztény-konzervatív, herbartiánus és reformpedagógiai irányzatokhoz sorolható neveléstudósok gondolkodásának tárgya jelenik meg Németh András és Pukánszky Béla műveiben. A tantervtörténetet dolgozta fel Ballér Endre és Mészáros István. A tanárképzés történet felől közelített Ladányi Andor, Pukánszky Béla, a tanárok kongresszusi szervezkedése felől Kelemen Elemér.

Amit az iskolákról tudunk: A millennium korában számos középiskola monográfiája készült el. Mészáros István miután – Gazda István fontos sorozatában – bibliográfiai műben foglalta össze, hogy az egyes középiskolák történetéről millennium-kori seregszemléjük óta milyen feldolgozások születtek, megjelentette máig pótolhatatlan kézikönyvet a középfokú iskolákról. Ez intézményről intézményre haladva foglalja össze a legalapvetőbb tudnivalókat az egyes középiskolákról. Több középiskola monográfiája készült el azóta is. A teljesség igénye nélkül: keszthelyi premontrei gimnázium (Uzsoki András), a budapesti Madách Imre Gimnázium (Véghelyi József), a bonyhádi gimnázium (Kolta László), a beregszászi gimnázium (Báthory Katalin, stb.) a pannonhalmi bencés gimnázium (Mészáros István), az egri gimnázium (Berzy Piroska stb.) a szekszárdi gimnázium (Zentai András), a hódmezővásárhelyi gimnázium (Földesi Ferenc stb.), a mosonmagyaróvári gimnázium (Mihály Ferenc stb.), a bajai gimnázium (Bálint László), a budapesti evangélikus gimnázium (Gyapay Gábor), a szegedi főreáliskola (Péter László), a budapesti Trefort Gimnázium (Kiss Istvánné), a budapesti Bunyovszky utcai gimnázium (Bara Zsuzsa), a budapesti zsidó fiú- és a leánygimnázium (Felkai László), a budapesti Baár-Madas (Szabó Előd), a pápai gimnázium (Somfai János) etc. etc. Természetesen ezek a művek igen különböző színvonalúak, s szempontrendszerük sem közös, úgyhogy a következőkben leírt egységes feldolgozás kedvéért minden esetben az iskolai értesítőkhöz – melyek a helyi tantervet, tantárgybeosztást szisztematikusan közlik – vissza kell majd nyúlni. Ugyanakkor számos, inkább kvalitatív részletelemzéshez jól használhatóak lesznek a nagy munkával összeállított iskolatörténetek.

Amit az iskolák diákjairól tudunk: Más irányból indult el Karády Viktor: elsősorban a középiskolai diákság társadalmi összetételét – ezen belül is mindenekelőtt felekezeti és etnikai jellegét elemezte, az utóbbi években pedig magam kíséreltem meg a magyar társadalom középiskolázottságáról felekezet és anyanyelvspecifikus képet alkotni. Fiatal társadalomtörténészek – a Korall különszámában – valamint Karády CEU-s, ill. a saját ELTE-s, DE-s, PTE-s tanítványaim több középiskola diáknépességéről vettek fel adatbázist, írtak és részben jelentettek meg tanulmányokat. (A kéziratos tanulmányokból szövegbankot, website-ot építeni az egyik fontos célja ennek az OTKA kutatásnak.)

Amit a tanári rétegről tudunk: Elvi kérdésnek tekintjük, hogy sem kutatásunk, sem a historiográfiai áttekintésünk nem terjed ki a tanítóságra – bár erről van a legtöbb hazai elemzés (Donáth Péter, Kelemen Elemér, Nagy Mária) Valamennyire azonban ki kell, hogy terjedjen a polgári iskolai tanárságra, melynek egyrésze középiskolai tanári diplomával rendelkezik (a rétegről máig Simon Gyula évtizedekkel ezelőtti művei a legrészletesebbek, bár a réteg önreflexiója már 1945 előtt is komoly történeti irodalmat termelt) és a tanítóképző intézetek tanárságára, melyről Donáth Péter folytat mind alaposabb kutatásokat.

Nagyívű tanárságtörténeti elemzést olvashatunk Nagy Mária kandidátusi disszertációjában. Kitűnően szolgálja azt a maga elé kitűzött célt, hogy a magyarországi professzionalizációs folyamatot olyan nyelven, olyan aspektussal mutassa be, hogy az a külföldiek számára is releváns legyen, hogy az európai folyamatokba illeszthető, modellértékű legyen.

A tanárral szemben megfogalmazott elvárások kettőssége: egyfelől szakmai – s mivel ez központosított, átpolitizálódhat (francia modell) másfelől kiterjesztett, ez a decentralizált társadalmakban jellemző, helyi politikai funkciók kötődhetnek hozzá (angol modell).

A nemzetközi szakirodalomból vett kétféle tanárszerep kombinációját ismeri fel a magyar helyzetben is. Állítását gondosan igazolja – tudniilik, hogy az alsófokon kiterjesztett, a középfokon szűkebb szakmai szereppel találkozunk.

E munka – nagyívűsége miatt is, de azért is, mert a szerző nem szaktörténész – ugyanakkor nem alkalmaz egy rövidebb korra vonatkozó részletes mélyelemzéseket. Nagy Mária munkái rendkívül fontosak, mert a huszadik század végi tanársággal kapcsolatban több elvi kérdést végiggondolt, s empirikusan bemutatott.

A tanárság legfontosabb szociológiai adatairól képet kapunk az 1900-as és 1910-es népszámlálásból, a szűkebb országra vonatkozóan az 1920-as és 1930-asból, de ezeket ezidáig nem elemezte senki részletesen.

A nemzetközi méretekben lenyűgöző részletezettségű magyar oktatásstatisztikai és népszámlálási anyagokhoz, az 1935-s pedagógusszámláláshoz ma már csak számítógéprevitel után lehet hozzányúlni – az érdemi újdonság reményében.

A kvantitatív rétegszociológiai felmérések – éppen “egy ember-egy ember” reprezentativitásuk miatt – politológiai szempontból túlzottan vegytiszták, nem különítik el ugyanis az érdekérvényesítésre képes, és az arra képtelen egyéneket és csoportokat, nem szolgálnak tehát oktatáspolitikai magyarázó erővel.

Maga az OTKA is finanszirozott néhány olyan kutatást, mely kifejezetten a tanárok, mint réteg történetéhez használható. Az egyházak a közoktatásban a polgári Magyarországon 1867–1944 (Témavezető: Síró Béla) 1997–1999 –c kutatásban bemutatja, hogy a református egyház középfokon és felsőfokon mindenekelőtt az egyházi értelmiségi utánpótlását biztosító intézményeinek megtartására és korszerűsítésére törekedett a többi képzési terület ellátása másokra maradt – de nem végez részletes tanárságelemzést. A Pedagógusok és a társadalom (1920–1944) (Témavezető: Timár Lajos) c kutatás (1995–1999) során Pécs első ezer adófizetőjét vitték számítógépre, s ez alapján vizsgálták a pedagógusok anyagi helyzetét. Budapest esetében a IV. kerületben lakó 4 szobás vagy annál nagyobb lakásban élők 1941. évi népszámlálási adatait dolgozták fel hasonló célzattal. A középiskolai tanárok és tanulók származásának vizsgálata (levéltári forrásokra alapozva) világosan tükrözte a társadalmi mobilitás település specifikus vonásait, a főváros és vidék közötti alapvető különbséget. Ez a kutatás sem tűzte feladatául a tanárok útjának nyomon követését.

A legfontosabb előzmény Karády Viktor OTKA kutatása, mely a dualista korban működő bölcsészkarok és természettudományi kar népességét foglalta adatbázisba. A Kolozsvári Egyetem Bölcsészkari diákjaira vonatkozóan a természettudományi karon cc. 1030 diákot, a humánbölcsész karon cc. 2700 diákot talált. Karádynak a tanárvizsgáló szigorlatok törzskönyvét vagy a kiadott tanári diplomák jegyzékét nem sikerült azonosítania. A Budapesti Egyetem bölcsészeiről ahol az erre vonatkozó 1919 előtti beiratkozási matrikulák háborús viszontagságok áldozataivá váltak szigorlati jelentéseket, tanárvizsgáló intézeti vizsgaeredményeket, doktori diplomák törzskönyvét dolgozta fel. A tanár diplomások száma 1919 előtt 4430. 1919 után már rendelkezésre állnak a féléves beiratkozási lapok, így a két háború között immár négy, a negyvenes évekre nézve három egyetem népessége került feldolgozásra – ezeken az egyetemeken 6500 tanári diplomát adtak ki. Karády elvégezte az Eötvös Kollégium diákjaira vonatkozó prozopográfiai adatbázis építését.

Alapvetően ebből a ma még integrálatlan adatbáziscsokorból indulunk ki, s ennek alapján mondhatjuk: hogyha a tanárdiplomásokból leválogatjuk azokat, akik ténylegesen (tehát a tiszti cím és névtári névlisták alapján) tanárként működtek, képet nyerünk a tanárság felekezeti hátteréről, regionális és névjellegből következtethető etnikai rekrutációjáról, szüleinek foglalkozásáról – utóbbi igen fontos adatot persze csak onnan ahol anyakönyv áll rendelkezésre.

Ezen adatbázisok feldolgozását már megkezdtük: Karády Viktor egy fontos alcsoportról az Eötvös kollegistákról publikált, Nagy Péter Tibor a kolozsvári BTK és TTK diplomásairól jelentetett meg tanulmányt, Biró Zsuzsanna Hanna – több konferenciaelőadásban mutatta be a két háború közötti bölcsészeket, Fekete Szabolcs két konferencián számolt be a pécsi bölcsészkarról. Biró és Nagy a nemi választások szempontjából dolgozta fel az 1919-1950-s adatbázist az Educatio 2008-ban megjelenő „Gender” száma számára.

Ezzel párhuzamosan a Karády és Nagy Péter Tibor vezette NKFP kutatás (mely a WJLF-en folyt) „a lexikonokban (a Pallasz és Révai Lexikonban, a Magyar Életrajzi Lexikonban, a Magyar Nagylexikonban szereplés)” szempontja alapján kiválasztott magyar elit hátterének és tanulmányainak adatbázisszerű feldolgozását végzi. (Az életút részletes feldolgozására még nem kerül sor). Ez a magyar tanárság elitjének – főképp publikáló, fontosabb tanügyigazgatási szerepeket betöltő részének -adatbázisát már létrehozza. Ugyanezen vizsgálat alapján két jellegzetes „kortársak lexikona” feldolgozására is sor került, mely épp az általunk vizsgált időszakra nézve a középiskolai elit sokkal szélesebb csoportját térképezi fel: azokat akik a Magyar zsidó Lexikonban és a Keresztény Magyar Közéleti Almanachban szerepelnek. Az utóbbi két lexikon nem állt elektronikus formában rendelkezésre, így azok szövegszerüsítését – ami szkennelésből és a szkennelt szövegek javitásából áll – megkezdtük a Rotschild alapitvány támogatásával. (lásd: www.zsidlex.extra.hu(link is external)) A lexikonokban szereplő elit igen jelentős százaléka eredetileg középiskolai tanár.

II. Alapkutatási jelleg

A kutatás – mint minden neveléstörténeti kutatás – alapkutatás.

„A számviteli törvény megfogalmazása szerint: az alapkutatás olyan kísérteti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.

Az alapkutatás tulajdonságokat, struktúrákat és összefüggéseket elemez azért, hogy feltevéseket, elméleteket vagy törvényeket dolgozzon ki és ellenőrizze azokat. Az alapkutatás eredményeit általában nem értékesítik, hanem többnyire tudományos folyóiratokban teszik közzé, vagy az érdekeltek körében terjesztik.”

Jelen kutatás

  • részben korábbi kutatásoknak a szintetizálását jelenti,
  • részben a tiszti cimtárak adatai alapján az életút alapvető reklonstrukcióját teljes körüen elvégzi
  • a lexikoncimszavak alapján a tanárságon belüli elitjelzéseket szisztematikusan feldolgozza
  • részben az értesítőkből kezd el – konkrét érdeklődéseknek megfelelően válogatott – adatokat rögzíteni: s eképpen egy hosszabb kutatási folyamat első lépcsője. A hosszabb kutatási folyamat az egyedi középiskolákra vonatkozó értesítők mellett a jövőben levéltári anyag feldolgozását is jelenti, melyre természetesen e kutatásban csak szemelvényesen vállalkozhatunk, de bízunk abban, hogy az eredmények láttán az egyes iskolák érdekköre, települések civil társadalma stb stb támogatni lesz hajlandó minél több helyi iskolai anyag ezirányú feldolgozását.

III. Eredetiség

A kutatás lehetővé teszi, hogy a magyar középiskolai tanárságról rendkívül differenciált képet rajzoljunk.

  • a tanárok szüleinek társadalmi változóit a bölcsészkarok ill. a kolozsvári – szegedi természettudományi kar beiskolázási és diploma adatai alapján nagy rétegpontossággal megrajzolhatjuk. A rétegződés kialakításához az alábbi szempontokat vesszük figyelembe
  • Az elmúlt években általunk kidolgozott a szülői foglalkozások két változó kombinációján alapuló besorolást. Az egyik változó a foglalkozás betöltéséhez általában szükséges iskolázottság alapján vertikálisan osztja fel a népességet (doktorált, egyetemet végzett, középiskolát végzett, polgári iskolát végzett, annál kevesebbet végzett) csoportokra, másik pedig a közalkalmazott, magánalkalmazott, önálló kategóriákra osztja a népességet. E két változó kombinációjából születik a tanárokat kibocsájtó 15 foglalkozási csoport, melyek persze igen különböző méretüek.

Külön elemzés alá vesszük a tanárok „nevesebb” szüleinek hatását – az elithez tartozókét, vagy gyakorlatiasabban szólva: olyan emberekét akikről a lexikonok megemlékeznek. Ezzel a tanárságon belül a többgenerációs tanárértelmiségre, ill. másféle értelmiségre utaló elemeket immár nem egyszerűen kvantitatív, hanem kvalitatív elemzés alá is vehetjük: hogyan hat ki az előző generációtól öröklött (Bourdieu-i értelemben vett) – a magyar viszonyokra külön specifikálandó – kapcsolati tőke, esetleg egy-egy tantárgyhoz, idegen nyelvhez is köthető kulturális tőke a tanárok életpályájára sikereire stb.

Külön elemzés alá vesszük azokat a jelzéseket, melyek a tanárok anyanyelvi hátteréhez kötődnek. A módszer minden vitathatóságával együtt elemzés alá vonjuk a tanárok szüleinek (illetve maguknak a tanároknak) névjellegét – ez ugyanis – anélkül, hogy az identitásváltás teljességének lehetőségét megkérdőjeleznénk alkalmas valamiféle etnikai kapcsolat-háló vélelmezésére.

A magyarországi kisebbségi nyelvekre irányuló nyelvtudásuk kérdését, megpróbáljuk megállapítani. Ezt a kvantitativ elemzést kiegészíti majd egy olyan kvalitativ, mely a nemzetiségi nyelveken történő publikálásra, esetleg a nemzetiségi szervezetekben betöltött szerepekre nézve igazít el. Különösen fontos az az elemzés, mely a némettanárok és a német nemzetiségi anyanyelvi háttér kapcsolatára vonatkozhat.

A tanárok felekezeti háttere – és vallásváltoztatásai – több szempontból igen fontos téma. Nem egyszerűen a várható empírikus összefüggések (az izraeliták és evangélikusok felülreprezentációja) miatt, hanem olyan – immár kvalitativ módon elemzendő szempontok alapján, mint a formálisan felekezetileg „megfelelő” tanárok kiválása a katolikus iskolákból az ultramontán katolicizmus és a liberális állam konfliktusa idején, a „királyi katolikus” gimnáziumok személyzeti politikája, a református és evangélikus elit keveredése, ill. az izraelita tanárok jelenléte az iskolarendszer különböző pontjain. A munkahelyváltások felekezeti indítékai is megragadhatóakká válnak.

Vizsgáljuk a tanárok regionális hátterét, az egyes települések tanári foglalkozás választására presszionáló hatását. A településekre és térségekre általános fejlettségi mutatókat dolgozunk ki. (Felhasználjuk előző –az iskolázottsági egyenlőtlenségéket területspecifikusan bemutató 2008-ban záruló OTKA-kutatásunk keretében rögzített – megyék esetében korcsoportos, de még a városok esetében is felekezet és nemspecifikus – adatainkat, melynek segítségével nemcsak az egyes megyék és városok fejlettségét, hanem a konkrét személyt „kibocsájtó” felekezeti-nemzetiségi mikrotársadalom fejlettségét is ki tudjuk mutatni.)

Túl a szokásos fejlettségi mutatókon, különböző, sajátos iskolavárosi légköröket remélünk megragadni. Elképzelhető, hogy egyes iskolavárosok nagyobb arányban predesztinálnak tanári pályára, mint általában diplomás pályákra és fordítva – az ipari konjunktura által felemelt – kisebb kulturális hagyományú – városok középosztálya kevésbé irányítja a tanári pálya felé fiait.

Hasonlóképpen a tanárokat kibocsátó gimnáziumok, reáliskolák összetételét érdemes külön elemeznünk, sőt egyes alcsoportokra nézve a tanárok ottani eredményeit, illetve a tanárok tanárainak pályára orientáló hatását is – ez utóbbi már kvalitativ jellegű elemzés.

A tanárok egyetemre lépési kora egy fontos életmódelemről, évvesztésről stb tájékoztat majd.

Vizsgáljuk a tanárok egyetemi tanulmányainak eredményességét, mégpedig részben a nominális kitűnőség, részben az esetleg már egyetemistaként megjelentetett cikkek kategorizálásával – jelentős részben ismét kvantitativ munkát igényel. A tanulmányok e szakaszában – amely évkörökre ez lehetséges – már külön jellemzendő az egyetem szaktudományos tárgyaiból és a tanárképzéshez szükséges tárgyakból felmutatott eredményesség. Az egyetemi tanulmányi teljesítményt szakspecifikusan fogjuk vizsgálni, különös tekintettel a szakok relativ presztizsére, és összefüggésükre egyfelől a középiskolai tárgyak hierarchiájával, másfelől a tudományos élet szféráival, harmadrészt pl az élőnyelvi érdekkörökkel.

Külön elemzési fejezetet képeznek – amennyire lehet tömegesen, de a tanárok egyrészénél kvalitatíve elemezve – a tanári pályaív jelzései: hogyan alakul az óraadó, helyettes és rendes tanári kinevezések, fizetési fokozatok közötti előléptetések rendszere. Hogyan mozdítja meg ennek „sebességét” egy-egy tantárgyi reform, pl. a latin rendkívüli tárgyként történő elfogadása a 90-es évek reáliskolájában, a görög iránti kereslet visszaszorulása stb. Befolyásolhatják a tanárok pályaívét a középiskolai reformok, ill. reformtörekvések és reformvárakozások: e reformvárakozások közül kevéssé elemzett az 1899-s tantervegyesités nyomán kialakuló s az 1906-so ankéten tovább vitatott helyzet, mely 1917-1918-ban logikusan vezetett az alsó tagozatában egységes középiskola tervezete irányába. Ismertebb, bár e szempontból nem elemzett az 1924-s és 1934-s törvény, előbbi egyébként kifejezetten tanárképzési reformmal kapcsolódott össze, ahogy ezt Pukánszky Béla tanulmányában olvashatjuk. Az 1934-s reform viszont az 1935-s tanügyigazgatási törvénnyel és az 1936-s iskolalátogatói utasítással nyer olyan értelmet, mely a tanárok mozgását – „menekülését” a „szigorúbb” (liberalizmusellenesebb, autonómiaellenesebb stb) tanügyigazgatási apparátussal rendelkező tankerületekből elősegíti – akár önkéntes mozgással a perifériális, alacsonyabb presztiszü iskolák felé.

A tanárok mozgását az iskolák között, ennek vélhető személyes, illetve tanügy-igazgatási indítékait, az iskolák, mint munkahelyek presztizssorrendjét, – korábbi adatbázisaink bázisán sokféleképpen tudjuk elemezni, hiszen a diákok származása, tanulmányi eredményessége, továbbtanulási valószínűsége, az érettségizettek „ritkasága” a megye ill. a város társadalmában immár olyan mutatóvá válik, melynek alapján értelmezni tudjuk, hogy egy áthelyezés előrelépést vagy visszaléptetést jelentett-e. Számos – kvalitatív megközelítésmódú – tanulmány szól arról, hogy más oknál fogva (pl íróként, költőként) neves középiskolai tanárok pályája hogyan alakult – e tanulmányok állításait (s különösen értelmezésüket) össze tudjuk majd vetni adatainkkal.

A fenti elemzések tehát teljekörü felvteéeln alapulóan végeztetnek el.Ehhez új technikai munkaként a meglévő adatbázisok manipulálása, rendezése és a középiskoli tanári névlisták rögzítése szükséges. A többi munka a kutatásvezetőre vár.

Az OTKA végrehajtása során – a résztvevők egyéni érdeklődése szerint válogatva az iskolák ill. témák között – az értesitőanyagból és más forrásokból további adatokat dolgozunk fel.

A tanárok iskolán belüli tevékenységét: igazgatói megbízások, szakmai munkaközösség vezetés, szakkörvezetés, osztályfőnökösödés, iskolai ünnepségek koordinálása, szerep iskolán belüli egyesületekben. A tanárok iskolai munkájának tartalmilag megragadható elemeit: helyi tantervalkotás, tankönyvválasztás, diákjaik tanulmányai eredményessége, továbbtanulási valószínűsége, az értesítőkben közölt tanári cikkek tartalmi elemei, óraszám, tanítás magasabb és alacsonyabb ill. a-b-c osztályokban – kifejezetten tantárgyspecifikusan elemezzük. Alapvetően az a feltevésünk, hogy másképpen viselkednek a klasszikus tárgyak tanárai, a modern nyelvtanárok stb. stb.

Vizsgáljuk a tanárok iskolán kívüli szakmai szerveződésének megragadható elemeit: tanáregyesületi tagság, publikálás pedagógiai folyóiratokban, pedagógiai könyvek publikálása tartozik ide. Ez részben empirikus – ezek mennyiségére kiterjedő – kutatást igényel ,másrészt olyan kvantitiv elemzést, mely az egyes művek fontosságát súlyát mérlegeli. Elkülönitjük a tantárgyspecifikus és általános pedagógiai műveket.

Elemezzük a tanárok tanügy-igazgatási elismerésének megragadható jeleit: óralátogatói megbízások, érettségi elnöki megbízások.

A tanárok iskolán kívüli szaktárgyi-szaktudományos működését: elsősorban a szaktudományos folyóiratokban megjelent publikációk, szaktudományos könyvek és füzetek publikálása alapján, szaktudományos egyesületekben való tagság alapján, ottani tisztségek alapján. A tudományos világ kitüntetésekben ill. magántanári címben megnyilvánuló elismerése alapján, könyveiről írt kritikák alapján, tudományos folyóiratokban megjelent nekrológok alapján.

A tanárok iskolán kívüli társadalmi működését, társadalmi kapcsolatainak megragadható jegyeit, pl. házasság, társadalmi egyesületi tagságok, szabadkőműves páholy-tagság, helyi egyházi funkciók, helyi képviselőtestületi tagságok, nem szaktudományos és nem pedagógiai publikálás a helyi sajtóban, frontszolgálat, tiszti fokozatok elérése stb alapján.

A tanárok halála (azaz élettartama összefüggésrednszerének feltárása) zárja az életpályán belüli szempontokat.

Sajátos kitekintési lehetőséget biztosít, hogy az elitadatbázis és az egyetemi hallgatók ill. diplomások általános adatbázisa a tanárok gyermekeinek pályájára nézve is biztosit adatokat.

A 2009 évben adatbázist építünk, mely a tanárok korábbi forrásokból ismert valamint tiszti cintárakból és középiskolai értesítőkből összeállítható legalapvetőbb adatait tartalmazza

A 2010 évben a szöveges források feldolgozása és az adatbázis gondozása folyik.

A 2011 évben tanulmánykötet és monográfia készül a legfontosabb tanárcsoportokról ill a tanári népességről.

IV. Várható elméleti és gyakorlati jelentőség

A kutatás elméleti mintát kiván nyújtani a prozopográfiai elemzésre, kvalitativ és kvantitativ források összekapcsolására.

Gyakorlati jelentősége, hogy az oktatástörténet egyik legfontosabb tényezőjét a tanárságot meg lehet ismerni.

A kutatás nem titkolt célja, hogy kezdő kutatókat támogasson kétféle értelemben. Egyrészt Karádyx Viktor és Nagy Péter Tibor tapasztalatai, korábban kialakított módszertani segédeszközei stb. rendelkezésre állnak a tanulmányokat író kezdő kutatóknak, PhD hallgatóknak, másrészt a kezdő kutatók számára – egyéni munkabefektetéssel egyszerűen elérhetetlen méretű adatbázisra támaszkodhatnak, növelhetik ezzel saját állításaik megbizhatóságát stb.

A kutatás végterméke – a továbbelemezhető adatbázisok mellett – egy-két nagyobb és több rövidebb írás.

1. monográfia, melyet a kutatásvezető ír a tanárság társadalomtörténetének főbb aspektusairól, Karády Viktor együttmüködésével, esetleg külön zárómonográfiák formájában valamint 2. tanulmányok, melyeket a résztvevők saját témaválasztásaiknak megfelelően, de közös módszerrel írnak. A témaválasztások reprezentálják azokat a lehetőségeket, melyek az adatbázisban – a későbbi használók számára – rejlenek: bemutathatják egy-egy szakos tanárcsoport sajátosságait (Biró Zsuzsanna Hanna a nyelvtanárokról) foglalkozhatnának azzal, hogy egy konkrét egyetem honnan rekrutálja és hova „küldi” az ott végzett tanárokat (Fekete Szabolcs a pécsi egyetem diplomásairól) bemutathatják, hogy különböző iskolavárosok tanári karába milyen háttérrel, s milyen pálya után érkeznek a tanárok, és hova vezet utána útjuk (Hartmann Magdolna, Maár Csilla,) hogy egy egy nagyobb iskola tanári kara, kikből és hogyan szerveződik (Bara Zsuzsa) foglalkozhatnak azzal, hogy egy konkrét tevékenységbe bekapcsolódók (pl. felnőttoktatás, szociális képzés) miben különböznek nemzedéktársaik átlagától (Mayer József, Pecze Mariann) vagy éppen írhatnak egy egy csoporttal kapcsolatos tanügyigazgatási történésekről (Zombai Tamás), a lexikonelitekbe kerülők miben különböznek nemzedéktársaik átlagától (Szücs László Gergely)

A történeti kutatások esetében nem mindig van közvetlen társadalompolitikai vonatkozás. Itt azonban van. A hazai és európai társadalmi és politikai erők által kiemelt kérdések közül többel is összefüggésben áll a kutatás.

– 1. „Gender” vonatkozás: a tanári pálya az az értelmiségi pálya, mely legkorábban és legnagyobb mértékben nyílt meg a nők számára. A bölcsészkar tanárdiplomásai között a két háború között többségben voltak a lányok.

– 2. „ Területi egyenlőtlenség, elmaradott régiók”vonatkozás : A középiskolai tanárok áramlása az egyes régiók között valójában szellemi tőke áramlást is jelent az erősebben iskolázott helyekről a gyengébben iskolázottak felé.

– 3 „kisebbségi csoportok vonatkozás” a középiskolai tanárok jelentős része – egy többfelekezetű és multietnikus társadalomban állandóan kisebbségi élethelyzetben van

– 4 „Európai-látószög vonatkozás” : az idegen nyelveket tanító tanárok – korabeli felfogás szerint is, de tevékenységeikből objektiválhatóan is „idegen kulturák követei” az iskolában, s a magyar társadalomban.

V Az elvégzendő vizsgálatok újszerűségére

A kutatás módszereit tekintve egyszerre kvantitativ természetű, hiszen a század első felének Magyarországán működő sokezer középiskolai tanárra kiterjedő adatbázist hoz létre és elemez, részben pedig kvalitativ, hiszen számtalan szöveg (elsősorban lexikonszövegek, bibliogárfiák) elemzéssel differenciálja a tanárok elitjéről alkotott képet.

VI. A pályázatban együttműködni kívánó kutatók és segédszemélyzet létszáma

A kutatás során a kutatás vezetői – Karády Viktor és Nagy Péter Tibor – részben állandó munkatársakkal – Szűcs László Gergely és Biró Zsuzsanna Hanna PhD hallgatókkal – dolgoznak együtt, részben lehetőséget biztositanak arra, hogy PhD hallgatók egy-egy fejezettel ill esettanulmánnyal járuljanak hozzá a munkálatokhoz.

VII A szükséges infrastruktúra, kutatási háttér

A kutatás infratrukturáját – a meglévő eszközök mellett – 1 asztali computer, 1 notebook, 1 nyomtató jelenti. A kutatási hátteret – a kialakult helyi szokásoknak megfelelően – a Wesley könyvtárának személyi erőforrásai és pénzügyi munkatársai biztositják.

Felhasznált irodalom

  • A beregszászi magyar gimnázium története, 1864-1989 [… összeáll. Báthory Katalin, Benda István et al. ; szerk. Benda István, Orosz László] Bp. : Magyarságkut. Int., 1990
  • A Debreceni Református Kollégium története / írták Bajkó Mátyás, Barcza Józsefné [et al.]; szerk. Barcza József; kiad. a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya Bp. : Ref. Zsinati Iroda Sajtóoszt., 1988
  • A középiskola reformja. Vita a középiskola-kérdésről. Huszadik Század könyvtára, Társadalomtudományi Társaság, 1906.
  • A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei. 1919-1944 között I-II. kötet. München, Budapest, Aurora, 1992.
  • Albisetti, James C., Secondary school reform in imperial Germany Princeton, N.J. : Princeton University Press, 1983.
  • Alvinczy Sándor: Középiskolai reformjavaslatok, Nagyvárad, 1906.
  • American Teachers: Histories of a Profession at Work,’ szerk Donald Warren, 1989
  • Archer, Margaret: Az oktatási rendszerek expanziója. Budapest, Oktatáskutató Intézet. 1988.
  • Archer, Margaret: Social Origins of the Educational Systems. London, Sage, 1979.
  • Aschbinder Antal: A katolikus egyház autonómiájáról Magyarországban. Budapest, 1893.
  • Az 1934. évi középiskolai reform : A törvényjavaslat előkészítése és vitája / összeáll., szerk. és a bev. tanulmányt írta Antall József [Bp.] : OPI, 1986
  • Az egri Dobó István Gimnázium jubileumi évkönyve az iskola fennálásának 100. évében: 1890-1990/ szerk. Berzy Piroska et al., Eger, 1990.
  • Baker, Gordon: The romantic and radical nature of the 1870 Education Act. In: History of Education, Volume 30., Number 3./May 1., 2001., pages: 211-232.
  • Bálint László: A bajai III. Béla Gimnázium: Bp. : Tankvk., 1989
  • Ballér Endre : Az 1899-es középiskolai tantervek In: A jezsuita tanügyi szabályzattól napjainkig ; 1999 / [… szerk. Balogh László]. – Budapest : OPKM, 2000. – 65-72. p
  • Ballér Endre: Tantervelméletek Magyarországon a XIX-XX. században. Országos Közoktatási Intézet, 1996.Bourdieu, P.: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1978.
  • Bara Zsuzsanna: Iskola a Bulyovszky utcában: a Kemény Zsigmond Gimnázium története, 1891- 1991.
  • Baumgart, Peter.: Bildungspolitik in Preussen zur Zeit des Kaiserreichs: Stuttgart : Klett-Cotta, 1980.
  • Bendele, Ulrich.: Sozialdemokratische Schulpolitik und Pädagogik im wilhelminischen Deutschland : (1890-1914) : Frankfurt/Main ; New York : Campus-Verlag, 1979.
  • Bölling, Rainer: Sozialgeschichte der deutschen Lehrer : ein Überblick von 1800 bis zur Gegenwart : Göttingen : Vandenhoeck & Ruprecht, 1983.
  • Brickman, William W.: Notae: Selected Bibliography on Church-State-School Relations in Historical, International, and Contemporary Perspectives. In: Paedagogica Historica; v12, n1, pp. 158-165., 1972.
  • Brickman, William W.: Theoretical and Critical Perspectives on Educational History. In: Paedagogica Historica; v18, n1, pp42-83 1978.
  • Chisholm, L.: A singular history? The development of German perspectives on the social analysis of education. In: British Journal of Sociology of Education, 17(2) / 1996 pp. 197-211.
  • Cloer, Ernst.: Sozialgeschichte, Schulpolitik und Lehrerfortbildung der katholischen Lehrerverbände im Kaiserreich und in der Weimarer Republik Ratingen : A. Henn, 1975.
  • Cohen, Gary B. Education and middle-class society in imperial Austria, 1848-1918. West Lafayette, Ind. : Purdue University Press, c1996.
  • Crook, David; McCulloch, Gary: Comparative approaches to the history of education. In: History of Education, Volume 31, Number 5/September 01, 2002.
  • Cseresznyevirág : a Baár-Madas története, 1907-1952 / összeáll. Szabó Előd , 2001.
  • Deák Gyula: Feljegyzések a polgári iskola és a tanáregyesületek múltjából. Budapest, Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület, 1938.
  • Diebolt, Claude: Education, knowledge, and economic growth France and Germany in the 19th and 20th centuries Frankfurt am Main ; New York : P. Lang, 2003.
  • Donáth Péter: A “tanítóképző akadémiák” kérdése 1908, 1938, 1958 – azonosságok és különbségek : Tanulmánykötet / Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar ; … közzéteszi Kovátsné Németh Mária. – [S.d.]. – Győr : NYME Apáczai Csere Tanítók. Főiskolai Kar, 2001. – 219-234. p.
  • Enzelberger, Sabina: Sozialgeschichte des Lehrerberufs : gesellschaftliche Stellung und Professionalisierung von Lehrerinnen und Lehrern von den Anfängen bis zur Gegenwart / Weinheim : Juventa, 2001.
  • Eötvös Józseftől – Eötvös Lorándig : Dokumentumok a budapesti egyetem tanárképző intézetének és gyakorló-főgimnáziumának történetéből: 1870-1918 / bev., szerk. és a jegyzeteket írta Kiss Istvánné : ELTE, 1988.
  • Erdős Ferenc: A görög nyelv tanítása Magyarországon. Budapest, Atheneum, 1911.
  • Ezer éves a magyar iskola. Szerk.: Kelemen Elemér és Kardos József. Budapest, 1996.
  • Felekezeti gimnáziumi tantervek, 1850—1948. (Összeállította: Mészáros István.) Budapest, OKI (A tantervelmélet forrásai, 14.), 1991.
  • Felkai László A budapesti zsidó fiú- és a leánygimnázium története 1992
  • Felkai László: a XIX. század végi gimnáziumi tantervek. In: A tanterv kérdésköre az elmúlt másfél évszázadban. Szerk.: Horánszky Nándor. KÁPOKSZI, Bp., 2001.
  • Felkai László: Az Országos Közoktatási Tanács múltjából. In: Pedagógiai Szemle, 1992/3.
  • Felkai László: Magyarország oktatásügye a millennium körüli években. Bp., OPKM, 1994.
  • Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok. Budapest, Tankönyvkiadó, 1983.
  • Felkai László: Trefort Ágoston miniszteri évei. In: Pedagógiai Szemle 1988/7-8. 674-685. p.
  • Ferge Zsuzsa: Az iskolarendszer és az iskolai tudás társadalmi meghatározottsága. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.
  • Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Budapest, 1896.
  • Fishman, Sterling.The struggle for German youth the search for ducational reform in imperial Germany New York : Revisionist Press, 1976.
  • Földesi Ferenc – Imre Mihály: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium /: Bp. : Tankvk., 1990
  • Franklin, Barry M.: Review Essay: The state of curriculum history. In: History of Education, Volume 28, Number 4/December 1, 1999, Pages: 459 – 476.
  • Gentsch, Dirk H.: Zur Geschichte der Sozialdemokratischen Schulpolitik in der Zeit der Weimarer Republik : eine historisch-pädagogische Analyse zur Schulpolitik der SPD in Deutschland in den Jahren von 1919 bis 1933: eine Studie, Frankfurt am Main ; New York : P. Lang, 1994.
  • Gordosné Szabó Anna : Dokumentumok a magyar gyógypedagógusképzés történetéből: Gyógypedagógiai szemle 24. 1. 1996. – 46-54.p.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I—­. Budapest, 1939­—
  • Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
  • Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium : Bp. : Tankvk., 1989
  • Hahn, Hans J. Education and society in Germany Oxford ; New York : Berg, 1998.
  • Herbst, Jürgen: The International Standing Conference for the History of Education after the First Decade. In: Paedagogica Historica; v26, n1, pp. 85-89. 1990.
  • Husén, T. and Kogan, M.: Educational Policy and Educational Research. London, Routledge, 1983.
  • Jarausch, Konrad :The Transformation of Higher Learning 1860-1930 , London 1991
  • Jarausch, Konrad Hugo. Students, society, and politics in imperial Germany : the rise of academic illiberalism Princeton, N.J. : Princeton University Press, c1982.
  • Jóboru Magda: A köznevelés a Horthy-korszakban. (Alsó- és középfokú oktatás.) (Neveléstörténeti Könyvtár) Budapest, Kossuth Könyvkiadó/Tankönyvkiadó, 1972.
  • Karády Viktor – Valter Csilla : Egy országos vonzáskörű szegedi főiskola : A Polgári Iskolai Tanárképző diplomásai, 1928-1950 /:Szeged : Móra Múz., 1990
  • Karády Viktor: A felekezeti viszonyok és iskolázási egyenlőtlenségek Magyarországon. Budapest, 1997.
  • Karády Viktor: A középiskolai elitképzés első funkcióváltása Magyarországon. In: Educatio, 1995/4.
  • Karády Viktor: Felekezeti státus és iskolázási egyenlőtlenségek. In: A tudománytól a tömegkultúráig. (Szerk.: Lackó Miklós.) Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 1994.
  • Karády Viktor: Magyar kultúrfölény vagy etnokrata önámítás? Mire jók a dualista kor nemzetiségi statisztikái? In: Educatio, 9. 2. 2000. 239-252.p.
  • Karády Viktor: Rétegmobilitás, státuszmobilitás és felekezeti vegyesházasság Budapesten a két világháború között. In: Szociológiai Szemle, 1993/2. 3-44. p.
  • Karády Viktor: Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek (1867—1945). Történeti-szociológiai tanulmányok, 2000.
  • Karády Viktor: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Cserépfalvi, 1997.
  • Karady, Victor: “Teachers and Academics in Nineteenth Century France”, in Werner Conze (ed.), Bildungsbürgertum und Professionalisierung ininternationalen Vergleichen, Stuttgart, Ernst Klett Verlag, 1985, 41-90.
  • Karády Viktor: A francia egyetem Napóleontól Vichyig, Új Mandátum, 2005.
  • Kármán Mór: Paedagógiai dolgozatai rendszeres összeállításban. Budapest, Eggen­berger, 1909.
  • Kelemen Elemér : Pedagógusmozgalmak Magyarországon az első világháború előtti évtizedben InTörténelem, tanítás, módszertan : [szerk. Nagy Péter Tibor, Vargyai Gyula]. – Budapest : OPKM, 2002. – 153-160. p.
  • Kelemen Elemér: A nevelésügyi kongresszusok története /: VI. Nevelésügyi Kongresszus: 1993. augusztus 25-28., Budapest / [szerk. Vargáné Fónagy Erzsébet]. – [Bp.] : Pro Educ. gentis Hungariae Alapítvány, 1993. – 39-63. p.
  • Kelemen Elemér: Az oktatási törvénykezés hazai történetéből . In: Az oktatási törvényhozás változásai. Budapest, FPI, 1994.
  • Kelemen Elemér: Hagyomány és korszerűség. OI-Új Mandátum, Budapest, 2002. Kiss Tamás, T.: A magyarországi kulturális minisztériumokról: 1867-1993. Bp., Konferencia Központ és Szabadegyetem Alapítvány, 1993.
  • Klempa Károly és a Keszhelyi [!Keszthelyi] Premontrei Gimnázium/ szerk. Uzsoki András ; [a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, a Klempa Károly Emlékbizottság, a Keszthelyi Premontrei Öregdiákok Egyesülete kiadványa]
  • Klewitz, Marion: Lehrersein im Dritten Reich : Analysen lebensgeschichtlicher Erzählungen zum beruflichen Selbstverständnis: Weinheim: Juventa Verlag, 1987.
  • Kogan M.: Educational policy Making. London, Allen/Unwin, 1975.
  • Kogan M.: The Politics of Education Harmandsworth. Penguin, 1971.
  • Kolta László: A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium/: Bp., Tankvk., 1991
  • Kozma Tamás: Kié az iskola? Budapest, 1990.
  • Köte Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában, 1849—1918. (Egyetemes Neveléstörténet, 43­—46.) Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
  • Krause-Vilmar, Dietfried : Lehrerschaft, Republik und Faschismus: Beiträge zur Geschichte der organisierten Lehrerschaft in der Weimarer Republik: 1918-1933, Köln: Pahl-Rugenstein, 1978.
  • Ladányi Andor : A numerus clausus-törvény 1928. évi módosításáról / Ladányi Andor : Századok:1994. 128.évf. No.6. 1117-1145.p.
  • Ladányi Andor: A középiskolai tanárképzés történetének fő vonásai, Új Ped. Szle: 1992. 42.évf. No.2. 54-66. p.
  • Lambert, Marjorie: State, Church, and the Politics of School Reform during the Kulturkampf. Central European History; Mar1986, Vol. 19 Issue 1, p63, 19p
  • Lamberti, Marjorie: Radical schoolteachers and the origins of the progressive education movement in Germany, 1900-1914. History of Education Quarterly, Spring 2000, Vol. 40 Issue 1, 22-27p;
  • Lányi Andrásné: A Magyar Paedagogiai társaság és az Országos Közoktatási Tanács kapcsolata. In: Pedagógiai Szemle, 1992/4.
  • Lányi Andrásné: A Magyar Paedagogiai Társaság megalakulása és működésének kezdetei. In: Pedagógiai Szemle, 1990/5. 440-448. p.
  • Lasswell, H. D.: Power and society. Yale University Press, 1950.
  • Laubach, Hans-Christoph: Die Politik des Philologenverbandes im Deutschen Reich und in Preussen während der Weimarer Republik: die Lehrer an höheren Schulen mit Universitätsausbildung im politischen und gesellschaftlichen Spannungsfeld der Schulpolitik von 1918-1933. Frankfurt am Main ; New York : Lang, 1986.
  • Locke, M.: Power and Politics in School System. London, Routledge, 1974.
  • Lortie, Dan C : Schoolteacher: A Sociological Study. Chicago: University of Chicago Press, 2002.
  • Lowe, Roy: Do we still need history of education: is it central or peripheral? In: History of Education, Volume 31, Number 6/November 01, 2002.
  • Lowe, Roy: Education and national identity. In: History of Education, Volume 28, Number 3/September 1, 1999.
  • Lukács Péter : Színvonal és szelekció / ; Oktatáskutató Intézet :Bp. : OI, 1990
  • Lukács Péter: Színvonal és szelekció. Budapest, In: Educatio, 1991.
  • Mann Miklós: Budapest oktatásügye a dualizmus korában. Bp., ELTE BTK Neveléstudományi Tanszék (Új Pedagógiai Közlemények), 1997.
  • Mann Miklós: Kultúrpolitikusok a dualizmus korában. Budapest, OPKM, 1993.
  • Mary Jo Maynes : Schooling in Western Europe: A Social History . Ontario, 1991
  • Mazón, Patricia M. Gender and the modern research university : the admission of women to German higher education, 1865-1914 Stanford, Calif. :Stanford University Press, 2003.
  • Mazsu János: A magyarországi tisztviselő­-értelmiségi réteg. In: Történelmi Szemle, 1987­—88/1.
  • McCulloch, Gary: Introduction: reflections on the field. In: History of Education, Volume 31, Number 3/May 01, 2002, pages: 203-205. Mészáros István: A felekezeti gimnáziumi tantervek történeti alakulása. In: A tanterv kérdésköre az elmúlt másfél évszázadban. Szerk.: Horánszky Nándor. Bp., KÁPOKSZI, 2001. Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Budapest, Osiris, 1999.
  • Mészáros István: Iskola Szent Márton hegyén: A Pannonhalmi Bencés Gimnázium története Pannonhalma: Pannonhalmi Bencés Gimn., 1990
  • Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989.
  • Mihály Ferenc – Szakály Ferenc: A 250 éves mosonmagyaróvári gimnázium története, Mosonmagyaróvár, 1989.
  • Müller, Detlef K.; Ringer, Fritz; Simon, Brian [edited by]: The Rise of the modern educational system: structural change and social reproduction, 1870-1920 /.Cambridge [Cambridgeshire]; New York: Cambridge University Press; Paris: Editions de la maison des sciences de l’homme, 1987. Müller, Winfried: Schulpolitik in Bayern im Spannungsfeld von Kultusbürokratie und Besatzungsmacht, 1945-1949. München: Oldenburg, 1995.
  • Müller-Rolli, Sebastian, – Anselm, Reiner: Evangelische Schulpolitik in Deutschland 1918-1958: Dokumente und Darstellung. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1999.
  • Nagy Mária : Magyar tanító, 1911-ben / Iskolakultúra 16. 2. 2006. – 33-47.p.
  • Nagy Mária: Tanári szakma és professzionalizálódás. Kandidátusi disszertáció. Budapest, 1994.
  • Nagy Mária: Tanítói és tanáregyesületek Magyarországon. In: Új pedagógiai Szemle, 46. 7-8. 1996. 201-208. p.
  • Nagy Péter Tibor : A magyar oktatás második államosítása /Bp. : Educatio, 1992
  • Németh András, Pukánszky Béla: paradigmatikus irányzatok a magyar neveléstudomány fejlődéstörténetében. In: Magyar Pedagógia, 1997. 3-4. sz., 303-317. p.Németh András: A magyar neveléstudomány fejlődéstörténete. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
  • Nordic Lights—Education for Nation and Civic Society in the Nordic Countries, 1850—2000 edited by Sirkka Ahonen and Jukka Rantala. , Oslo 2003
  • Oláh János : Az 1935. VI. TC. végrehajtása a szegedi tankerületben : A törvény és a végrehajtási utasítás főbb jellemzői / M. Ped.:1988. No.4. 404-417. p.
  • Paul, Gernot: Lehrerbildung und Politik: eine Analyse der Auseinandersetzungen während der Weimarer Republik. Hamburg: Hamburger Buchwerkstatt, 1985.
  • Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai : Szeged : Móra Múz., 1989
  • Pukánszky Béla, Németh András: Neveléstörténet. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.
  • Pukánszky Béla: A középiskolai tanárképzés 1924-es reformja Magyarországon / Ped. Szemle: 1989. 39. évf. No.11. 1045-1055. p
  • Rébay Magdolna : A leány-középiskolák első törvényi szabályozása / Interdiszciplináris pedagógia és az oktatás finanszírozása : A IV. Kiss Árpád emlékkonferencia előadásai : Debrecen, 2005. november / [szerk. Buda András, Kiss Endre]. – Debrecen : Kiss Á. Archívumn Kvt. : DE Neveléstudományi Tansz., 2006. – 233-245. p.
  • Richardson, William: Historians and educationists: the history of education as a field of study in post-war England Part I. 1945-72. In: History of Education, Volume 28, Number 1/March 1, 1999.
  • Richardson, William: Historians and educationists: the history of education as a field of study in post-war England Part II: 1972-96. In: History of Education, Volume 28, Number 2/June 1, 1999.
  • Ringer, Fritz K. Education and society in modern Europe /Bloomington : Indiana University Press, c1979.
  • Ringer, Fritz K.: Education and Society in Modern Europe. Bloomington­—London. 1979.
  • Ringer, Fritz: A Sociography of German Academics, 1863-1938.: Central European History; Sep92, Vol. 25 Issue 3, p251, 30p
  • Ruge-Schatz, Angelika.: Umerziehung und Schulpolitik in der französischen Besatzungszone 1945-1949. Frankfurt am Main ; Bern ; Las Vegas : Lang, 1977.
  • Russell, James Earl: German higher schools; the history, organization, and methods of secondary education in Germany, by James E. Russell. New York, Longmans, Green, 1899.
  • Sághelyi Lajos: A magyar polgári iskola hatvan éves múltja. 1929.
  • Sáska Géza: Összevetés: a közműveltség kiterjedtsége, a szakmai autonómia foka, a társadalmi egyenlőség kívánatos mértéke és hatása az iskola szervezetére 1945-ben és 1985-ben / : Új pedagógiai szemle:51. 6. 2001. – 33-47.p
  • Schleunes, Karl A. Schooling and society: the politics of education in Prussia and Bavaria, 1750-1900 Oxford, UK; New York: Berg Publishers: Distributed exclusively in the US and Canada by St. Martin’s Press, 1989.
  • Schreiber, Magister, Lehrer: zur Geschichte und Funktion eines Berufsstandes. Bad Heilbrunn/Obb. : J. Klinkhardt, 1989.
  • Schwarte, Norbert: Schulpolitik und Pädagogik der deutschen Sozialdemokratie an der Wende vom 19. zum 20. Jahrhundert. Köln; Wien: Böhlau, 1980.
  • Simon, B.: The state and educational change: essays in the history of education and pedagogy. In: Sociology of Education Abstracts, 1994., p. 199.
  • Simon Gyula: A polgári iskola és a polgári iskolai tanárképzés története Magyarországon. : Bp. : Tankvk., 1979.
  • Somfai János A pápai Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola emlékkönyve, Pápa 1994
  • Stöhr, Wolfgang: Lehrer und Arbeiterbewegung: Entstehung und Politik der ersten Gewerkschaftsorganisation der Lehrer in Deutschland von 1920-1923. Marburg: Verlag Arbeiterbewegung und Gesellschaftswissenschaft, 1978.
  • Strakosch-Grassman, Gustav: Geschichte des österreichischen unterrichtswesens. Published/Created: Wien, A. Pichlers witwe & sohn, 1905.
  • Szabó Lajos: A középiskolai testnevelés a polgári Magyarországon. Oktatástörténeti Füzetek 2. Adu Könyvkiadó, Pomáz, 1996.
  • Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon, 1896­—1986. Budapest, Medvetánc Könyvek, 1990.
  • Szabolcs Ottó: A középiskola szerepe és szerepváltozása a két világháború között. In: Pedagógiai Szemle, 1984. 5. sz. 450-454. p. Szabolcs Ottó: Történelempedagógiai írások. Budapest. ELTE, MTT, 1999.
  • Szebenyi Péter: A történelemdidaktika kezdetei és a művelődéstörténeti iskola a XIX. század második felében. In: Módszertani lapok: történelem, 41. 2. 2000. 12-21. p.
  • The Rise of the modern educational system: structural change and social reproduction, 1870-1920 / [edited by] Detlef K. Müller, Fritz Ringer, Brian Simon. Cambridge [Cambridgeshire] ; New York : Cambridge University Press ; Paris : Editions de la maison des sciences de l’homme, 1987.
  • The Transformation of higher learning, 1860-1930: expansion, diversification, social opening, and professionalization in England, Germany, Russia, and the United States / Konrad H. Jarausch (ed.). Stuttgart : Klett-Cotta, c1983.
  • Unger Mátyás: A történelmi tudat alakulása középiskolai történelem tankönyveink­ben. Budapest, Tankönyvkiadó, 1976.
  • Véghelyi József: A budapesti Madách Imre Gimnázium Bp. : Tankvk., 1991
  • Winter, Robert. Das Akademische Gymnasium in Wien: Vergangenheit und
  • Gegenwart Wien : Böhlau Verlag, c1996.
  • Wittwer, Wolfgang Werner: Die sozialdemokratische Schulpolitik in der Weimarer Republik: ein Beitrag zur politischen Schulgeschichte im Reich und in Preussen. Berlin: Colloquium-Verlag, 1980.
  • Zehetner, Franz: Keine akademische Ausbildung für Pflichtschullehrer in Österreich: Akademisierungsbestrebungen der letzten 120 Jahre / Frankfurt am Main ; New York : P. Lang, c1994.
  • Zentai András: A szekszárdi Garay János Gimnázium / Bp.: Tankvk., 1990
Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.