Kamarás István OJD, MTA doktora
1959-ben a József Attila Gimnáziumban érettségiztem. 1966-ban végeztem az ELTE magyar-könyvtár szakán, 1975-ben pedig az ELTE szociológia szakán. Első diplomám megszerzése után két évig dolgoztam az MTA Könyvtárában, majd 1968-tól 1985-ig az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjának[1] Olvasáskutatási osztályára kerültem, amelynek hét éven keresztül vezetője is voltam. Empirikus szociológiai és szociálpszichológiai kutatások keretében vizsgáltam egyes társadalmi rétegek (fizikai munkások, értelmiségiek) olvasási kultúráját, a könyvtárhasználati kultúrát, az irodalomolvasás szokásokat, az irodalmi olvasmányszerkezetet, az irodalmi ízlést, annak alakíthatóságát, legalaposabban pedig az irodalmi művek fogadtatását és befogadását (értékelését, értelmezését és hatását) és más témákat.[2] Már elsődlegesen olvasásszociológiai (az olvasási szokásokat vizsgáló) kutatásaimban (amelyeket a fizikai munkások és értelmiségiek körében végeztem) is hangsúlyos volt az irodalomszociológiai és[3] megközelítés, amikor az egyes olvasórétegek irodalmi ízlését vizsgáltam, s dominánssá vált a későbbi kutatásaimban, amikor (Balogh Zoltánnal) az irodalmi élményvilág szerkezetét, majd novellák (Örkény Meddig él egy fa?, Sánta Nácik és Móricz Kis Samu Jóska) és regények (Kertész Ákos: Makra, Bertha Bulcsú: Kenguru, M. Bulgakov: A Mester és Margarita) befogadását (vagyis értékelését, hatását és értelmezését) vizsgáltam. A három novella befogadását magyar-bolgár-lengyel-orosz összehasonlító vizsgálat keretében kutattam, ami akkor, a hetvenes évek végén eléggé ritka vállalkozás volt. Az általam vezetett olvasáskutatási műhely a hetvenes évek végére nemzetközi hírűvé vált. Ezt a különböző konferenciákon való részvételeken és az angol, orosz, lengyel, bolgár, cseh és szlovák tanulmánykötetetekben és folyóiratokban megjelent írásokon kívül az is igazolja, hogy Bryan Luckham, a University of Manchester olvasásszociológusa műhelyünket választotta partnerintézménynek, amikor magyar-angol összehasonlító olvasási szokás vizsgálatot kezdeményezett.[4]
Amikor 1983-ban politikai okokból[5] átszervezték a KMK-t,, s megszüntették az olvasáskutatási műhelyt, Vitányi Iván átvett a Művelődéskutató Intézetbe, ahol 1985-től 1990-ig dolgoztam. Ez idő alatt – a csökkentett hatásfokkal tovább működő egykori műhelyem tagjai iránti szolidaritásból – átmenetileg felhagytam az olvasás- és irodalomszociológai munkássággal, s előbb művészetszociológiai (Tarkovszkij Stalker című filmje és Markó Iván Jézus, az ember fia című táncdrámája befogadásának vizsgálata), majd – későbbi munkásságom másik jelentős ágát jelentő – vallásszociológiai[6] kutatásokat végeztem.
1990-1995-ig az Országos Közoktatási Intézetben tevékenykedtem, ahol a pedagógusképzés keretében az embertan, erkölcstan és vallásismeret témakörök referense lettem. Elsődlegesen pedagógiai fejlesztő tevékenységet végeztem (tanterv, módszertani útmutató, tankönyv és tanári segédkönyv), de folytattam a művészetszociológiai[7]és a vallásszociológiai[8] kutatásaimat is (előbb a katolikus bázisközösségeket, majd a pályát módosító katolikus papok életútját és identitását vizsgáltam). Létrehoztam az Embertan műhelyt, amelyben kimunkáltuk az embertan (majd emberismeret) nevet viselő tantárgyat. Részt vettem a Nemzeti Alaptanterv munkálataiban az Emberismeret műveltségi terület kidolgozásával, majd a kerettanterv munkálataiban is az Ember és társadalom, etika tantárgy kidolgozásában. Tanterveket, embertan- és erkölcstantankönyveket, tanulási útmutatókat írtam. Ebben az időszakban lettem (és máig vagyok) rovatvezetője az Iskolakultúrának.
A hetvenes évek közepétől tanítottam főiskolákon és egyetemeken. Az ELTÉ-n művelődés-, olvasás- és művészet- és irodalomszociológiát; a szombathelyi főiskolán művészet- és vallásszociológiát, a Veszprémi Hittudományi Főiskolán vallásszociológiát és embertant; a jászberényi, sárospataki, bajai és nagykőrösi tanítóképző főiskolákon az általam kimunkált embertant[9].
1996-98-ig a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Intézetében dolgoztam, 1997 óta egyetemi docensként, a Pedagógiai filozófia és antropológia tanszéki csoport vezetőjeként. pedagógiai filozófiát, embertant, olvasás-, irodalom-, film-, művészet- és vallásszociológiát oktattam, valamint az emberismeret szak akkreditációját készítettem elő. Irodalomszociológiai kurzusokat tartottam az alkalmazott nyelvészeti PhD program keretében, bíráltam habilitációs dolgozatot, s részt vettem (és veszek) doktoranduszok munkájának vezetésében. 2003-ban és 2004-ben egyhetes vallásszociológiai kurzusokat tartottam angol nyelven a Középeurópai Egyetemen, valamint 2003-ban a moldáviai Chisinauban a Free International University of Moldova egyetemen.
1999-2010-ig (végleges nyugdíjba menetelemig) a Pannon Egyetemen működtem. 2001-től vezettem az általam kidolgozott Ember-, erkölcs- és vallásismeret szakirányú továbbképzési szakot, s 2003-tól pedig az ugyancsak az általam kimunkált Etika, ember- és társadalomismeret szakot. 2004 nyaráig voltam az általam létrehozott Antropológia és Etika tanszék vezetője, utána nyugdíjasként 6 órás alkalmazásban segítettem a tanszék munkáját, 2010-től pedig óraadóként. Ebben az időszakban szakunkon embertant, szociológiát, vallástudományt, művészettudományt tanítottam, értelmiségképző tárgyként pedig Az irodalom és olvasója, Az Iskola a határon és befogadása, A Mester és Margarita és befogadása, Tarkovszkij filmjei, és befogadásuk, A tömegkultúra jelenségei, Vallásszociológia, Új vallási jelenségek című kurzusokat tartottam.[10] Óraadó vagyok még az Evangélikus Egyetemen és az Adventista Teológiai Fúiskolán.
A legutóbbi másfél évtizedben jelentős – nemzetközi konferenciákon és külföldi szakfolyóiratokban is elismert – vallásszociológiai empirikus kutatásaim (mely tárgya az: a vallás mint a civil társadalom része, az új vallási jelenségek, a magyarországi Krisna-mozgalom, a Keresztények nevű szekta szociológiai vizsgálata[11]) mellett visszatértem az irodalomszociológiai (és –szociálpszichológiai) kutatáshoz. Egy nagyobb kutatás keretében vizsgáltak az Iskola a határon – tágabb értelemben vett[12] – befogadását. Másik – máig folyó kutatásom – témája az irodalmi művek újraolvasása. Több mint egy évtizedig gyűjtöttem a Trilla című Örkény-novella értelmezését, s e munka eredményeit is ebben az időben összegeztem. eredményeit Kisebb empirikus kutatások keretében vizsgáltam a Sorstalanság című Kertész Imre-regény, valamint húsz év elteltével ismét A Mester és Margarita fogadtatását és befogadását. Emellett egy részben irodalom, részben vallásszociológiai kutatás keretében az Iskola határon című Ottlik-regény befogadását vizsgáltam különböző világnézetű olvasók körében. Ebben az időszakban jelent meg egy régebben tervezett Micimackó-befogadásvizsgálat „melléktermékeként” egy munkafüzet a Matura olvasónapló sorozatban, mely a Milne-regény befogadás-központú iskolai feldolgozását segíti. Jelenleg a különböző típusú irodalmi szövegek többszöri olvasását, valamint a vallásosság és ízlés vizsgálatának keretében a különböző típusú vallásosságnak a művészettel való kapcsolat összefüggését vizsgálom.[13]
Irodalomszociológiai munkásságom eredményei 15 tudományos igényű 3 ismeretterjesztő szándékú önálló kiadványban, könyvben és mintegy száz folyóirat-közleményben és könyvrészletként jelentek meg. (Ezen kívül egy filmszociológiai és öt vallásszociológiai témájú[14] könyvem, hat szociográfiám, egy-egy egyetemi, középiskolai és általános iskolai tankönyvem jelent meg).
1972-ben egyetemi doktori címet szereztem olvasásszociológiai munkámmal, 1997-ben a Janus Pannonius Tudományegyetemen PhD fokozatot szereztem alkalmazott nyelvészetből irodalomszociológiai munkásságomat összefoglaló Olvasatok című könyvemmel[15]. 2000-ben pedig a Pécsi Tudományegyetemen kommunikációs doktori programja keretében habilitáltam Krisnások Magyarországon című könyvemmel. Folyamatban van egyetemi tanári és tudományok doktora pályázataim elbírálása. 2008. áprilisában megvédtem irodalomszociológiai tárgyú akadémiai doktori
disszertációmat.
Három évig az MTA Művelődéskutatási Bizottságának voltam titkára, hat évig a Magyar Szociológiai Társaság Vallásszociológiai szakosztályának voltam elnöke. Jelenleg a Veszprémi Akadémiai Bizottságnak, a Magyar Szociológiai Társaság Vallásszociológiai, valamint és Művészetszociológiai szakosztályainak vagyok tagja. Alelnöke vagyok a Magyar Pax Romana katolikus értelmiségi egyesületnek, tíz évig tagja voltam tagja az Iskolakultúra szerkesztőségének.
15 éve működöm közre különböző – gyermek-, ifjúsági, kulturális és tudományos – rádióműsorokban mint műsorvezető vagy szakértő[16]. 7 szépirodalmi könyvem (regény, meseregény, misztériumjáték, utópia) jelent meg, tucatnyi hangjátékomat mutatta be a Magyar Rádió, többükkel díjakat nyertem.
1976-ban a munkások művelődésével kapcsolatos kutatói és publicisztikai tevékenységemért SZOT-díjban részesültem. Olvasás- és irodalomszociológiai tevékenységemért 1993-ban Szinnyei József-díjat kaptam. 1996-ban Olvasatok című, irodalom- és művészetszociológiai írásokat tartalmazó könyvemért a Magyar Szociológiai Társaság az Év könyve kitüntetésben részesített. 1999-ben Csigamese című művemmel az 1998-as év legjobb gyerekkönyvéért járó IBBY-díjat nyertem el. 2003-ban szociográfiai munkásságomért Szabó Zoltán-díjat, 2010-ben a Pannon Egyetemen Méray-díjat kaptam. 2000-2003-ig irodalom- és vallásszociológiai kutatótevékenységem támogatására Széchenyi István ösztöndíjban részesültem.
- augusztus 29.
[1] A továbbiakban KMK.
[2] Ezek közül ma legfontosabbnak Veres András és társai irodalomtankönyve fogadtatásának vizsgálatát tekintem.
[3] Az irodalmi mű és az olvasó kapcsolatát vizsgáló kutatásaim szinte minden esetben a szociológiai mellett szociálpszichológiai megközelítésűek is voltak, hiszen az olvasói elvárás és ízlés, az olvasói magatartás és viselkedés, valamint az irodalmi olvasmány befogadása és hatása legalább annyira szociálpszichológiai, mint szociológiai jelenségek.
[4] Közös munkánknak két nyelven megjelenő kötet lett az eredménye.
[5] Ennek fő oka az volt, hogy olvasáskutatási műhelyünk minden tagja részt vett aláírásával a prágai Charta-mozgalom melletti szolidaritási akcióban.
[6] Az egyházközségi lelkipásztorkodás és a katolikus egyházon belüli civil mozgalmak.
[7] Tarkovszkij Tükör című filmje befogadását vizsgáltam.
[8] A pályájukat módosító katolikus papok életútját és identitását kutattam.
[9] Különböző embertudományok (lélektan, szociológia, filozófia, etika és más embertudományok szintézise).
[10] Az irodalom- és művészetszociológiai kurzusok keretében kisebb-nagyobb empirikus kutatásokat végeztünk: vizsgáltuk a Bulgakov-regény, a Tarkovszkij-filmek, valamint Kertész Imre Sorstalanság című regényének befogadását, továbbá a vallásosság és a művészetekkel (ezen belül, is elsősorban az irodalommal) való kapcsolat összefüggését.
[11] E kutatásokon belül is megjelent – mellékszálként – az irodalommal és a művészetekkel való viszony vizsgálata is.
[12] Ugyanis vizsgáltam a regény hivatásos olvasók általi befogadását és kultuszát is.
[13] Tíz vallás híveinek életvitelét, értékrendjét és művészeti (benne irodalmi) ízlését.
[14] Ebben a témakörben is több tucatnyi tudományos igényű tanulmányom jelent meg magyar, s fél tucatnyi idegen nyelven, külföldi folyóiratokban és kiadványokban.
[15] Opponenseim Halász László és Lengyel Zsolt voltak, a bizottság elnöke Szépe György, a fokozatot maximális pontszámmal ítélték oda.
[16] Két alkalommal részesültem a Magyar Rádió elnökségének nívódíjában.