Mindig, minden diktatúra ellenőrzése alá akarja vonni az oktatást. Amely kormányok még nem diktatúrák, de vonzódnak az autokratikus eszközökhöz nem kevésbé, sőt némiképp feltünőbben. A mai autokratikus, vagy autokrácia felé tartó rendszerekben a magántulajdonon alapuló gazdaság, a részben internetes média az ott dolgozóknak az azt fogyasztóknak nagyobb mozgásteret ad, mint az oktatásügy, amit Európában hagyományosan az állam ural és finanszíroz.
Az „ellenállásnak” mégis rendkívül sokféle módja és sokféle szociológiai valósága van, a közös nevező bennük: a tanító és tanuló ember. Az az egyén – vagy ritkább esetben az egyének csoportja – amely egyéni munkahelyválasztással megtalálja azt a helyet ahol a legkevésbé kell alkalmazkodni, aki a felette állók sokféle elvárását elemezve megtalálja a szabad beszéd lehetőségét, aki „magára csukta/csukja(?) a tanteremajtót, aki az iskolai szertárban a kiválasztott diákoknak elmondja a véleményét. Aki tanári állás nélkül, tanári diploma nélkül is tanít, „nem középiskolás fokon”, tömegeket, vagy bárkit, aki egyénileg rá van szorulva, aki kérdezi, sőt azt is, aki nem. Másfelől aki szülőként és gyerekként, vagy tanulni vágyó felnőttként tudja: tanulni mindenből és mindenkitől lehet, ami fölött nem vagy nem egyformán urak a hatalmasok: szakkörökön és magánórákon, az otthoni és iskolai könyvtárból, a látszólag társadalmi tartalom nélküli filmekből, az internetről, a szomszéd bácsi történeteiből, a kollégáktól, idősebb barátoktól stb.
Mindenről szívesen látunk előadásokat az MSZT oktatásszociológiai szekciójában.
Csatlakozni kívánunk ehhez: https://szociologia.hu/vandorgyules/a-demokracia-leepitese-kozep-kelet-europaban-a-tarsadalmi-elfogadas-es-az-ellenallas-formai
Szervező:
Nagy Péter Tibor
Előadásra jelentkezni az alábbi űrlapon lehet – 2025.03.28-ig https://forms.gle/aureD2qcae951nHm6