Harmincöt éve jelent meg az 1990 IV törvény ami egészen 2011-ig garantálta a lelkiismereti és vallásszabadságot Magyarországon. E törvény legfontosabb sajátosságai közé tartozott, hogy nemcsak az egyházak közötti egyenlőséget garantálta, nemcsak a vallásos és nem vallásos emberek szabadságát védelmezte egyenlő mértékben, hanem a világnézeti meggyőződésüket megvallani akaró és az attól tartózkodni kívánó polgárokét is egyaránt védte. Az egyházalapítást – ugyan az egyesületeknél nehezebbé tette – száz aláírást tartalmazó bírósági beadványt írt elő, de semmilyen mérlegelési lehetőséget nem hagyott a végrehajtó hatalomnak. Az iskolai hitoktatást is úgy biztosította – különösen a későbbi alkotmánybírósági értelmezésekkel – hogy annak szabadsága senki számára ne jelenjen meg kényszerként.
Az 1990 évi negyedik törvény olyan különböző parlamenti többségek és olyan különböző kormányzatok idején működött kielégítően mint az 1985-1990-es rendszerváltó parlament, az 1990-1994-es, és az 1998-2002-es jobboldali koalíciós időszak, illetve az 1994-1998-as és 2002-2010-es szociálliberális koalíciós időszak.
A törvény 2011-es hatályon kívül helyezése, új egyházi törvény – kizárólag FIDESZ-es szavazatokkal történő elfogadása nyitotta meg az utat egy olyan politika számára, mely számos felekezet zaklatását éppúgy lehetővé tette, mint azt, hogy szekuláris emberek Magyarország számos intézményében gyanúsnak minősíttessenek.
Míg az 1990-2010-es időszak világnézet-politikája – ha nem is volt hibátlan – a lelkiismereti és vallásszabadság nyugat-európai, észak-amerikai mintái felé mozdította az országot, a 2010 utáni politika az ellenkező irányba vitte azt.
A Wesleyn 2025 májusában tartandó konferenciára itt lehet előadónak jelentkezni:
https://docs.google.com/forms/d/1tYCT3STpROBXyxeMrpV4fR893-E4RhKZ07BS_cBPzZ0
Nagy Péter Tibor