Fahidi Éva debreceni nagypolgári zsidó családba született 1925 októberében. Bár szülei 1936-ban kikeresztelkedtek, 1944. április 29-én a Fahidi családot gettóba kényszerítették, majd nem sokkal később az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba deportálták. Húgát és édesanyját már a szelekciókor megölték, édesapja a tábori körülményekbe halt bele. Fahidi Éva családjának negyvenkilenc tagja halt meg a holokausztban, ő maga azonban túlélte a haláltábort és az azt követő időszakot is, 1945 augusztusában tért haza, ahol nagybátyja fogadta be – írja a 24.hu.
Később nyelvtudásának köszönhetően a külkereskedelemben helyezkedett el, a vészkorszakról csak jóval a történtek után kezdett el beszélni és írni. Emlékiratai 2005-ben Anima Rerum – A Dolgok Lelke (2015-től csak: A Dolgok Lelke) címen jelentek meg, 2019-ben pedig megjelent A szerelem alanya és tárgya című kötete.
Fahidi idős korában is aktívan részt vett a közéletben, rendszeresen felemelte hangját a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen a nemzetközi és a magyar sajtóban, alapítványokban vállalt szerepet, előadásokat tartott.
90 éves korában táncosként lépett fel az életét feldolgozó „Sóvirág – avagy a létezés eufóriája” című darabban.
Németországtól 2012-ben megkapta a Szövetségi Érdemkereszt kitüntetést, 2020-ban pedig Weimar város díszpolgára lett. Erzsébetváros 2022-ben avatta díszpolgárává.
http://www.szombat.org/hirek-lapszemle/elhunyt-fahidi-eva