Az oktatásszociológai szakosztály és a WJLF ma (2023.04.25-n) ünnepel. 75 éves ugyanis Lukács Péter, aki az oktatásszociológiai szakosztály második elnöke volt az 1990-es években. Lukács a magyar oktatásszociológia-oktatáspolitikakutatás meghatározó egyénisége. Lukács még a tudományos fokozat megszerzése előtt az 1980-as években komoly ismertségre tett szert, mint a demokratikus ellenzék egyik legfontosabb intézményének a Szabó Miklós szemináriumnak a házigazdája, a két évszázados magyar liberalizmustörténet legfontosabb dokumentumának a kék füzetnek egyik társszerzője, az oktatáskutatás mezőjében pedig a pedagógushiányt, illetve az oktatásügyi tervezést kritikailag átértelmező társadalomtudós. Alig néhány évvel azután, hogy az ágazati oktatáspolitikakutatás az angolszász világban megjelent, Lukács az oktatásszociológiakutatástól önállósuló oktatáspolitikaelemzés egyik elméleti megalapozója lett. Kandidátusi disszertációja, amely Színvonal és szelekció címen olvasható a magyar neveléstörténetírás megkezdett, de érdemben alig folytatott ágazatát a retrospektív problématörténetet alapozta meg. A 90-es és 2000-s években az oktatáskutató intézet főigazgatóhelyettesi pozíciójában elévülhetetlen érdemei vannak annak elodázásában, hogy az intézmény megszűnjön – a minisztérium vezetői párthovatartozástól szinte függetlenül az Oktatáskutató Intézet, mint önálló szellemi centrumot inkább zavarónak,mint hasznosnak tartották. Lukács a tudományos intézmény taktikai védelmezése mellett elsősorban az Educatio folyóirat tematikus számainak szerkesztésével, a Társadalom és oktatás könyvsorozat társszerkesztésével, illetve az 1993-as oktatási törvény szakmai munkálatait dokumentáló kötet társszerkesztésével lett az oktatáskutatás meghatározó szereplője. Az oktatáskutató intézet jogutódjának a Felsőoktatás-kutató Intézetnek főigazgatója is volt. Az oktatáskutatás önreflexiója a 90-es éveket áttekintő Educatio számmal ill. az Oktatáskutatás térképét bemutató kutatás vezetésével is a nevéhez fűződik. A felsőoktatási hallgatók körében végzett kutatások közül a második legnagyobb elemszámút vezette , ez egyben a legnagyobb volt, mely vallásszociológiailag releváns kérdést is tartalmazott. Felsőoktatási munkássága három intézményhez köthető erősebben . Az ELTE Társadalomtudományi kar oktatás és ifjúságkutató csoportjának – melyet leginkább néhai Csákó Mihály neve fémjelzett – társalapítója volt, a Kodolányi Főiskolán volt előbb társadalomtudományi tanszékvezető, majd főigazgató, végül (mindez párhuzamosan Oktatáskutatós működésével) a Wesleyn kezdett egy egyértelműen oktatásszociológiai profilú pedagógia BA megalapításába. Az utóbbi intézmény emeritusaként ex tanszékvezetőjeként ma is kiemelkedő szerepet játszik. Online nyomon követhető előadásai a szakma fontos eseményei, Facebook posztjai a szoicálliberális oldal egyik fontos influencerévé teszik. Lukács 60. születésnapját Wesleys tanulmánykötet, 70. születésnapját konferencia köszöntötte. A Társadalomtudósok Három Rendszerváltás idején sorozat keretében– a 75. születésnaphoz kapcsolódva – nyilvános online beszélgetés is lesz, 25-én 10.30-kor.
Nagy Péter Tibor