Madách Imre 200 éves, január 20-án. Ez 2023-ban meglehetősen aktuális. A Wesley számára is az.
Mert Madách sok mindent jelent. Azt, hogy a Bibliához mindenki nyúlhat – nem monopóliuma ez se a papnak, se a teológusnak, se a magukat „keresztény” jelzővel illető társadalmi és politikai szervezeteknek. Hogy az embert a szabadságvágy, a tudásvágy és a jövőformálás vágya tette emberré. Hogy a legnagyobb teológiai kérdések – a Homousion és Homoiusion kétségtelenül az – végső soron partikulárisak. Hogy nincsenek örök eszmék…, de azért a francia forradalom mégiscsak más egy kicsit.
Hogy Sztregováról – ha van pár jó könyved, éles elméd, s bár már a konzervatív Keglevich Gábor főispántól 19 évesen tiszteletbeli aljegyzőséget apád és sógorod érdemeiért kaptál / fogadtál el , de azért elég személyes morálod is van ahhoz, hogy elrejtsd Kossuth – halálos itélettel szembenéző – titkárát, börtönt is vállalva érte – látható nemcsak az, ami Pestről, de az is, ami Londonból, Párizsból, Berlinből, s onnan is csak ritkán. És ha – amikor az van „napirenden” valaki nem rejti el Kossuth titkárát, akkor nem nagyon érthetnénk meg, hogy a párizsi szín miért „álom az álomban”, miért más a hozzá való viszony, mint a történelem összes többi mozzanatához
A Tragédia sorsa is sok mindent jelent. Hogy a Magyar Tudományos Akadémia – ha van egy megfelelő vezetése, ez esetben bizonyos Arany János – nem attól nemzeti, hogy piros-fehér-zöld színekben pompázó senkiket díjaz, hanem attól, hogy észreveszi, véletlenül történt valami, ami – Janus Pannonius óta először – felvisz az irodalom világtérképére. Hogy a továbbiakban a legfontosabb magyar dráma pozíciójáért folytatott szimbolikus harc – ha nem is mindenki szemében – eldőlt, s ha nincs is konszenzus, de aki a megosztott aranyérmet nem adná oda, azt nem nagyon engedjük be a színházba, az iskolába és a szerkesztőségbe. De azokról se gondolunk jobbat, akik a saját szellemi, politikai, vagy szoros értelemben vett zsebüket tömik az Ember Tragédiájával.
Hogy a vita – e semmiképpen sem „szent” szöveg olvasósarokba való-e, vagy színpadra, illetve mikor melyik inkább, miért és miképp – eldönthetetlen, de örökké termékenyen folytatható.
Szívesen beszélgetünk Madáchról.
Például 2023. május 28-án. Aki csatlakozna ehhez kattintson ide https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdXdqvYcmQH_8l92jXJPrAdhe8jeaGkg7M-okXquGdEfh0KAg/viewform?usp=share_link
Nagy Péter Tibor