Nem tavaly nyáron, a 80. évfordulón beszéltünk az Atlanti Chartáról, hanem most annak kiterjesztéséről az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatáról. melyet 1942 januárban írtak alá
Ekkor két tucatnyi kormány, minden kontinensről – csatlakozott a Chartához, tehát nem két (mégoly hatalmas) angolszász ország ügye ez, hanem minden antifasisztáé, olyanoké akik minden különbözőségük ellenére, történelemi ellentéteiket félretéve harcoltak a nácizmus ellen, s olyanoké, akiknek fővárosaiban horogkeresztes zászló lengett, s olyanoké is, akiket se az európai se az ázsiai fasizmus nem fenyegetett közvetlenül. http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/k20101.html
A nyilatkozatban benne van, hogy „az élet, a szabadság, a függetlenség és a vallásszabadság megvédéséhez, valamint az emberi jogok és a törvényesség fenntartásához,” kívánnak együttműködni, tehát olyan értékekhez melyek ma is veszélyben vannak, noha az Atlanti Chartában ellenségként megnevezett náci hatalom már nem fenyeget.
A nyilatkozatban szerepel, hogy „mind saját országaikban, mind más országokban” érvényesítik ezt a küldetést, tehát ez a nyilatkozat alkalmas arra, hogy a szabad nemzetek felelősségére emlékeztessen a más országokban megsértett szabadság védelmében, minden olyan önfelmentő ideológiával szemben, mely belügyekbe való be nem avatkozás doktrínáján alapul.
Az 1942-s deklaráció szerint az ellenség a háromhatalmi egyezmény nemzeteiből áll. Ennek azért van jelentősége, mert míg a mai magyar kormányzati emlékezetpolitika aktivistái a bolsevizmus ellen harcoló Horthy Magyarország emlékképét szeretnék forgalmazni, melynek kvázi nincs köze az angolszász demokráciák ellen vívott német-japán-olasz háborúhoz. addig e deklaráció alapján „háromhatalmi egyezmény”-hez elsőként csatlakozott Magyarország ezzel (az antikomintern paktummal ellentétben) nem a világkommunizmus, hanem a nyugati demokráciák ellenségévé nyilvánította magát.
A WJLF kerekasztal-beszélgetéssel emlékezik a nyolcvan évvel ezelőtti eseményre: http://oktatas.uni.hu/20220108.htm
Nagy Péter Tibor