Húsz évvel ezelőtt, 2001 szeptember 11-én történt a civil áldozatok számát és az anyagi kár méretét érintően minden korábbit meghaladó támadás a szabad világ ellen. Az euró-amerikai civilizációval szemben állók – köztük a magyar szélsőjobboldal – azt gondolta – ez a világban követett, beavatkozó amerikai politika logikus eredménye volt. Én – akkor is, azóta is – éppen ellenkezőleg látom. A La Manche csatorna és a Csendes óceán között mindig voltak olyan politikai erők, amelyek úgy gondolták, hogy az angolszász világ izolált formában megőrizheti a szabadságát, ezért nem kell beavatkozni, amikor a világ más térségeiben populista, bürokratikus, törzsi vagy vallási diktatúrák jutnak hatalomra. Súlyosan tévedtek ebben a rövid huszadik század, első felében , éppúgy, mint a második felében, vagy a világkommunizmus összeomlása után. Ezek az autokratikus rendszerek és kormányzatok, még akkor is ha látszólag vagy papíron a Nyugat szövetségesei vagy fontos kereskedelmi partnerei – átláthatatlanságuknál és belső ellenőrzési mechanizmusuk hiányánál fogva – mindig támogatnak olyan erőket is, amelyek terrorral, gazdasági hadviseléssel, kibertámogatásokkal vagy ideológiai kampányokkal a Nyugat lerombolására törnek. Populista, bürokratikus, törzsi vagy vallási diktatúrák, vagy diktatúrára vágyó kormányok nemcsak Ázsiában és Afrikában, hanem Latin Amerikában és Európában is vannak. Washington és London akkor tesz eleget SAJÁT történelmi tapasztalatainak, azzal védi SAJÁT demokráciáját, ha mindent megtesz ezen törekvések megbuktatására.
Nagy Péter Tibor