75 éve szabadult meg a magyar nemzet a nácizmus borzalmától
A történelmi hagyomány április 4-éhez köti azt a pillanatot, amikor a Vörös Hadsereg katonái elhozták Magyarország számára a náci és az azzal szövetséges horthysta-szálasista embertelenség poklától, történelmünknek e példátlanul gonosz kísértésétől való végleges megszabadulás bizonyosságát.
Százezrek, mindenekelőtt Izrael, a Választott Nép velünk élő leányai és fiai köszönhették puszta életüket is e sorsfordító történésnek.
Az emlékezés alkalmával bűnbánattal és szégyenkezéssel valljuk meg, hogy a magyar hadsereg és a magyar hatóságok II. világháborús tetteit (köztük a határainkon kívül élő más állampolgárságú felebarátaink tömegeinek okozott tengernyi halált és szenvedést) a korabeli magyar társadalom igen jelentékeny része támogatta, de legalábbis nem ellenezte, és hogy csak nagyon kevesen voltak azok, akik fegyverrel, szolidáris tettel, vagy akár szóval és szimbolikus gesztusokkal feltartóztatni igyekeztek (volna) a vérgőzös indulatokat. E történelmi szégyent tetézi, hogy az azóta eltelt hét évtized alatt sem került sor e bűnökkel való társadalmi szembenézésre, sőt, hogy a 2010-es évek magyar kormányzatai a korabeli politikai tettesek felmentését kísérlik meg.
Európa felszabadulásának háromnegyed évszázados évfordulójára a Wesley János Lelkészképző Főiskolán rendezvénysorozat keretében kezdtünk el megemlékezni (http://oktatas.uni.hu/20200119.htm, http://oktatas.uni.hu/20200126.htm, http://oktatas.uni.hu/20200209.htm). Az áprilisi alkalmat azonban csak egy később lehetségessé váló időpontban tudjuk majd megtartani. A jelen helyen mindenesetre közzétesszük Székely Gábor professzor úrnak a felszabadulással kapcsolatban videón beérkezett üzenetét (https://youtu.be/yHXy8GqdQ7w).
A fakuló történelmi önismeret szabdalta korunkban a 124. Zsoltár szavaival gondolunk a magyar nemzet hetvenöt évvel ezelőtti felszabadulására:
„Ha nem az Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek: akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk; akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek. Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és a földet.”
Iványi Gábor, a WJLF rektora
Majsai Tamás, a WJLF Soá és Kereszténység Kutatóintézet vezetője
Nagy Péter Tibor, a WJLF Tudományos Tanácsának vezetője75 ÉVE