A szovjet Vörös Hadsereg 2. Ukrán Frontja száznyolc napos ostrommal (Sztálingrád és Leningrád után Budapest bevétele tartott a legtovább a második világháborúban), 1945. február 13-án, egy utcáról utcára folyó küzdelemsorozattal elfoglalta Budát is, teljesen felszabadítva ezzel a Hitler által erőddé, azaz az utolsó katonáig védendő bástyává nyilvánított fővárosunkat a náci-nyilas vérengzés és megszállás alól.
A harcokban mintegy negyvenezer polgári személy vesztette életét (köztük ellenállók, embermentők is), akik közül öt-nyolcezren az egész ostrom alatt fékevesztetten tomboló nyilas terror zsidó áldozatai voltak, és több mint 50 ezer lakos sebesült meg. Az ostrom következtében a főváros épületeinek majdnem 30 százaléka pusztult el vagy vált súlyosan megrongálódottá. Kiégett a Vigadó, a királyi vár, erősen megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A harcok folyamán mintegy kilencven-százezer vörös katona áldozta életét, és legalább feleekkora volt a német-magyar katonai veszteség is.
A korabeli állapotok érzékeltetéséhez lásd a fortepan.hu gyűjteménye alapján készített összeállítást:
https://fortepan.444.hu/2014/02/13/budapest-1945
A város felszabadulásának napjára Ézsaiás prófétának Círus perzsa király Isten általi elhívásáról hirdetett igéivel emlékezünk:
„Ezt mondja az ÚR fölkentjének, Círusnak, akinek erősen fogom a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk:
Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.
Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, aki téged néven szólított, Izráel Istene.
Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden; nagy hírnevet szerzek neked, noha nem ismertél.” (45: 1-4.)
Majsai Tamás
Wesley Egyháztörténeti Kutatóintézet