Kedves Barátaink, Támogatóink!

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevében a fedél nélküli
embertársaink ügyében történt Alaptörvénymódosítással (“hajléktalan
törvény”) és annak végrehajtásával kapcsolatosan az alábbi nyilatkozatot
tesszük.

Egyetértünk azzal, hogy a hajléktalanság olyan probléma, amely az egész
társadalmat érinti, és ennek megoldása állami feladat. Azt sem vitatjuk,
hogy a közterületeknek lakhatási helyként való használata rossz megoldás. De
az sem elfogadható, ha az állam úgy akar közreműködni a megoldás
megtalálásában, hogy hatósági kényszerítő erőt használva készteti rászoruló
embertársainkat a szolgáltatásaink igénybevételére.

A hajléktalan emberek társadalomba való visszatérését nem a kriminalizálásuk
szolgálja, és az sem, ha túlzsúfolt szállásokra, nappali melegedőkbe,
rosszabb esetben pedig a szintén túlzsúfolt börtönökbe kényszerítik őket “a
törvény erejével”. A probléma kezelésén közösen kellene dolgozni a
hajléktalan ellátásban (évtizedek óta) részt vevő, tapasztalt szervezetek
bevonásával. Törvényi úton betiltani a hajléktalanságot nemcsak lehetetlen,
de embertelen megoldás is.

Az október 15-én hatályba lépett és azóta vasszigorral végrehajtott
rendelkezésekkel és intézkedésekkel kapcsolatban kijelentjük, hogy azok az
alapvető emberi jogokba, sőt még a magyar Alaptörvénnyel is ütköznek. A
sajnálatosan szétszabdalt magyar jogrendszer szabályait is sértik,
embertelenek és kegyetlenek.

Amit a magyar állam, a kormány, a rendőrség és a bíróságok a hajléktalanság
problémája megoldása címén tettek és tesznek, az a következő:

Megbüntetik és kriminalizálják azokat az embereket, akiken a társadalom
képtelen segíteni, a hajléktalan embereket bűnözőkké nyilvánították.

Azon a címen, hogy a közterületen élő emberek büntetendő cselekményt
követnek el, megalázó módon (esetleg bilincsben), több rendőr
közreműködésével szállítják el az utcákról, ezzel megfosztva őket a szabad
mozgáshoz való joguktól.

A rendőrségre beszállításukat követően – minden bírósági, hatósági
intézkedés nélkül – megfosztják őket az összes vagyonuktól, a
magántulajdonuktól és azt megsemmisíthetik, ezzel a tulajdonhoz való jogukat
veszik el.

Mindezen megalázást követően embertelen bírósági eljárást folytatnak le
velük szemben, ahol az őket elítélő bírósági titkár – több esetben – még
arra sem méltatta őket, hogy egy légtérben legyen velük, a szemükbe nézzen,
hanem képernyőn keresztül történik a kommunikáció velük, elvéve tőlük a
tisztességes eljáráshoz és az emberi méltósághoz való maradék jogukat is.

Magyarország Alaptörvénye, nemzeti hitvallásában, kinyilatkoztatja, hogy az
emberi lét alapja az emberi méltóság. Az elesettek és szegények megsegítése
kötelesség. Népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, az
ügyeiket méltányosan, visszaélés, részrehajlás nélkül intézi. Az Alaptörvény
azt is deklarálja, hogy Magyarország jogállam, amely védelmezi
állampolgárait, ahol a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Azt is elismeri,
hogy az emberi jogokat tiszteletben kell tartani, s ezek védelme az állam
elsőrendű kötelezettsége.

Mindezekkel szemben a hajléktalanokkal kapcsolatos szabályozás és fellépés
során az emberekből mozgatható tárgyakat csináltak. Ez a megoldás olyan
totalitárius rendszerek jellemzője, amelyek hatalmuk fenntartása érdekében a
társadalom egyes csoportjaiban egymással szemben gyűlöletet szítanak, kiölik
az emberekből a szolidaritást, helyébe pedig a félelmet és a viszálykodást
ültetik az emberek lelkébe.

Kutatási eredmények és a gyakorlat alapján is ismert, hogy a hosszútávú
hajléktalanság leghatékonyabb megoldása a megelőzés, aminek része a
megfizethető lakáskörülmények biztosítása. A magyar állam ezzel adós marad.
Az Alaptörvényben mindössze annyi szerepel, hogy “törekszik” a lakhatási
körülmények biztosítására.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség – ahogy folyamatosan korábban is
– napi 24 órában, az év 365 napján tovább folytatja a munkáját.
Együttműködve más szakmai, civil és jó szándékú hatósági szervezetekkel és
személyekkel, segítséget nyújtunk rászoruló embertársainknak a szállóinkon,
a nappali melegedőinkben, egyéb intézményeinkben és az utcán is.
Gondoskodunk ellátottainkról, függetlenül attól, hogy az államtól a
megnövekedett feladatainkhoz (meghosszabbított nyitvatartási idő,
megnövekedett munkaerőigény stb.) elegendő anyagi forrást kapunk-e.

Nem könnyít a gondjainkon az sem, hogy a Főváros a József nádor téri Női
szállónkat most venné ki bírósági eljárással Oltalom Egyesületünk
fenntartása alól. A vita az ingatlan eladása körül bontakozott ki a Főváros
és Egyesületünk között. Jelenleg a kúria döntésére várunk. Azt szeretnénk
elérni, hogy a 64 férőhely fenntartásának a joga egyesületünknél
maradhasson, a Főváros pedig – az eredeti megegyezés értelmében – vagy
biztosítson számunkra a jelenlegihez hasonló ingatlant, vagy fizessen ki a
vételár töredékét jelentő 130.000.000 Forintot, amely az Egyesület
létrehozhatna egy hasonló szálláshelyet.

Végül felhívjuk a figyelmet egy olyan körülményre, ami mélységes
aggodalommal tölt el bennünket:

Október 15-e óta számos, olyan, korábban az utcán élő embertársunk
hollétéről nincs tudomásunk, akiket szakembereink személyesen ismertek, az
utcai szociális munka során elláttak és velük kapcsolatot tartottak. Október
15-e óta azonban sem élelemért, sem szállásért nem jelentkeztek, a hasonló
helyzetben lévő emberek által “lakott” ismert helyeken (erdős, ligetes
részek, stb.) nem találhatók. Egyszerűen eltűntek a velük foglalkozó
szakemberek látóteréből, hollétükről senkinek nincs tudomása.

Budapest, 2018. október 20.

Iványi Gábor