Ismertető

Jelentkezés feltétele:

társadalomtudományi, bölcsészettudományi, pedagógusképzés, hittudományi, jogi és igazgatási tudományi képzési területen szerzett főiskolai vagy egyetemi, illetve alapképzésben vagy mesterképzésben szerzett oklevél, mindenekelőtt általános szociális munkás, szociálpolitikus, szociálpedagógus, szociális szervező, pszichológus, szociológus, hittudományi, illetve bölcsész tanári szakképzettség

A szociális munkás esetében evidens, hogy bárhol – úgy konkrétan az utcán is – megjelenő közösségek és egyének számíthassanak tudására. Hivatása köti az utcához a rendőrök, egészségügyi és közlekedési szakemberek, valamint a pedagógusok egy részét is. Hasonlóan a baleseti elsősegélynyújtás kötelezettségéhez, esetükben is célszerű az utcai szociális munkás felkészítés is. A képzésben az eltérő alapképzettségű szakemberek együtt tanulása lehetővé teszi, hogy egymás gondolkodását megismerve, hatékonyabb együttműködés valósuljon meg majd, a későbbiekben utcán történő munkavégzésük közben.

A nem szociális végzettséggel rendelkezők a képzés kezdetén kiegyenlítő modul keretében betekintést kapnak a szociális munka elméletébe (elsősorban a szakmai értékekről, attitűdről, etikáról, stb.).

Tudáselemek, megszerezhető ismeretek:

A képzés során a hallgató az utcai szociális munkához szükséges mértékben elsajátítja az egészségügy alapjait, a város- és településszociológia legfontosabb tartalmait, az utcai szociális munkával kapcsolatos jogszabályok alkalmazási lehetőségeit, készségszinten megtanulja alkalmazni az utcai szociális munkában használatos módszereket, részletes kitekintést nyer az egyéni és a társadalmi-környezeti problémák összefüggésrendszeréről.

A szakképzettség alkalmazása konkrét környezetben, tevékenységrendszerben:

Az utcai szociális munka szakirányú továbbképzésen oklevelet szerzett hallgatók képessé válnak az utcán élő emberek körében előforduló problémák kezelésére. A munkát elsősorban hajléktalanokkal foglalkozó szociális intézmények munkaköreiben végezhetik, amelyhez ez a képzettség elhelyezkedési előnyt jelent. Kiterjeszti a kompetenciahatárokat, magasabb minőségűvé, hatékonyabbá teszi a tevékenységet minden olyan szociális munkakörben, amelyben hajléktalansággal, az utcai lét problémáival találkozik a segítő szakember.