WTC - 9 / 11

Képzés: 

„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” (I. Mózes 2.15.)

16 éve, szeptember 11-én az egész világot megrengette a WTC elleni terrortámadás. Az eseményt sokan az újkori történelem egyik határpontjának tekintik, amely különös erővel világít rá a megalkotott világ és civilizációnk sebezhetőségére, védelmének fokozott kötelességére, és az Örökkévaló által teremtett egy emberiség egymásért való felelősségének imperatívusára.

Részletesen lásd pl.:
https://en.wikipedia.org/wiki/September_11_attacks

Hozzászólások

 Az Úristen vette az embert és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt...

Teremtés könyve 2, 15-16-17

15. Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.

16. Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz.

17. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”

 

Olvassuk a Szentírást és kérdezem, hogy érti-e egyáltalán az átlagember azt, amit az ott kódolt üzenetben olvas?

Kutatások sora latolgatta már, hogy hol lehetett pontosan az Éden helye, a Termékeny Félhold melyik szegletében. Pedig nyilvánvalóan az Éden itt van: és ez a Föld.

Az Örökkévaló rendet tett az őskáoszban, belehelyezte első körben halhatatlannak előállított teremtményét: az embert, és rábízta a komfortosan berendezett Földet, hogy művelje és őrizze azt, és persze őrizze önmagát is és a Másikat, a másik embert.

Mondhatjuk azt akkor, hogy érti az ember Isten üzenetét, ha szétnézünk ebben az emberi világban?

Hogyan bánik az ember a rábízott Földdel?

Hogyan bánik az ember a másik emberrel?

Kérdések sora merül fel emberi rémtettek konklúziójaként, hogy hol volt akkor és akkor Isten. De Isten nem felel az emberi bűnökért, az amit ember elkövet, az emberi kompetencia. Ránk van bízva, az emberre van utalva a felelősség egymás és a környezetünk megóvására. Isten bízta ránk ott mindjárt az elején.

Hogy változtatott-e ezen Éva és az alma esete? Nem hiszem. Az emberi státusunkon változtatott ugyan Isten, de az alapfeladaton nem. Halandókká és mulandóakká, fájdalmakkal birkózókká tette Isten a halhatatlan lényt akit teremtett, hogy annak örökre tudatába vésse: egyedül az Örökkévaló lehet mindentudó. De a teremtett világ és benne az ember ápolásának és őrzésének felelőssége az: örökre megmaradt.

Gyerekesen és könnyeden festhet a felületes szemlélőnek a bűnbeesés története a rárakódott rétegek torzításában, és kevesen fogják föl a mesés alma-történet igazi lényegét. Azt, hogy az igazi bűn nem a csintalan almaevés és szabályszegés volt, hanem az, hogy az ember ezzel a tettével Isten helyére tört: hiszen a jó tudása + a rossz tudása = a mindentudás! És tudhat-e mindent az ember, vagy csak azt képzeli évezredek óta, hogy elfoglalhatja Isten helyét? Hogyne! Évezredek óta gondolják magukat különböző autoriter politikusok isteni rangba tartozónak, ez mégsem jelenti azt, hogy tényleg felérnek az égig. Hiszen halandóak és mulandóak, szenvedéssel teli teremtmények mint bárki más akit sanyargatnak, miközben ráadásul megszegik a legalapvetőbb isteni törvényt: a jó művelés és jó őrzés felelősségükre bízott törvényét. Mert az ember soha nem lehet mindentudó, semmilyen földi hatalom birtokában sem bitorolhatja Isten tulajdonát: a jó és rossz tudását.

Ezért amikor kuncogva siklik át valaki a Teremtés "meséjének" szakaszán, óva intsük rá, hogy hallja meg ezt az üzenetet. Hogy amikor permetezzük a kertet, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, megöntözünk egy utcán álló, "nem ránk tartozó" fát, kenyeret adunk az éhezőnek, menedéket a menekülőnek, jó szót a magányosnak és tetőt a hajléktalan ember feje fölé, vagy csak egy mosolyt küldünk egymás felé: akkor mind az Örökkévalónak ezt a parancsát foglaljuk cselekedetekbe.  

Beküldő: Urban Beatrice